Tudja-e, hogy miért zümmögnek a szúnyogok a fülünkbe?

Semmilyen érzés sem hasonlítható jobban a nyárhoz, amikor a kertben vagy a parkban összeülünk a családunnkal és barátainkkal grillezni, főleg a borongós téli hónapokat követően. A várva várt nyári összejövetelekhez azonban rendszerint csatlakoznak „hívatlan vendégek is”: a fülünk körül szúnyogok zümmögnek – írja az Origó.

Támad a szúnyog Forrás: Pexels

A hímek és nőstények különböző életmódot folytatnak

De miért köröznek ezek a vérszívó rovarok a fülünk körül? És miért produkálják azt a bosszantó zümmögést? Ezeket a kérdéseket tették fel a tudósok, hogy válaszokat találjanak.

A zümmögő hang csupán mellékhatása a szúnyogszárny verdesésének

– mondta Michael Riehle, az Arizonai Egyetem entomológia professzora a LiveScience online tudományos portálnak. – Ennek a hangnak nincs nagy hatótávolsága, ezért leginkább csak akkor válik felismerhetővé az emberi fül számára, ha elég közel van ahhoz.

A hallható zümmögés minden bizonnyal egy nőstény egyedtől származik. A hímek és a nőstény szúnyogok ugyanis meglehetősen különböző életmódot folytatnak. Előbbiek általában szívesebben szívogatják a virágok nektárját és kevésbé törődnek az emberekkel.

A nőstényeknek azonban a szaporodás után szükségük van a vérből származó többletenergiára a petézéshez.

Támad a szúnyog
Fotó: Pexels

Ráadásul egyedülálló eszközeik állnak rendelkezésre ahhoz, hogy a következő áldozatukra minél hatékonyabban találjanak rá.

A nőstény szúnyogokat már távolról az áldozat nyomára vezeti az általa kilélegzett szén-dioxid – magyarázta Riehle. – Ez arra ösztönzi a vérszívót, hogy megkeresse a gazdatestet, pontosabban a szén-dioxid minél nagyobb koncentrációját követve, előre-hátra repülve azonosítsa a forrást.

Más szavakkal: a szúnyogok tehát azért köröznek és zümmögnek a fejünk körül, mert ott bocsátjuk ki a legtöbb szén-dioxidot.

Genetika és táplálkozásfüggő a „preferencia”

Ahogy a nőstény szúnyogok közelebb érnek, máris az áldozatra szállnak. A lábukon található ízérzékelőkkel meghatározzák, hogy az adott ember vagy egyéb állat vére megfelelő táplálék lehet-e.

Egyes tanulmányok szerint a vércsoport is eldöntheti, hogy kit „kedvelnek jobban” ezek a bosszantó vérszívók, Riehle továbbra is szkeptikus.

Ahogy fogalmazott, egyelőre nem talált meggyőző kutatást a vércsoport és a szúnyogok érdeklődésével kapcsolatban. Ehelyett úgy véli, hogy más tényezők, például a gazdaállat genetikája, sőt az étrendje, táplálkozása is meghatározhatja, hogy kire „ragadnak” leginkább ezek a vérszívók.

A bőrünk kiad egyfajta, egyedülálló illatkoktélt, amely vonzóbb lesz egyes szúnyogok számára, mint másoknak nem annyira – mutatott rá magyarázatként Riehle.

Egy másik tanulmány megállapította, hogy a nőstény szúnyogokat jobban vonzották azok a férfiak, akiknek kevésbé változatos baktériumok voltak a bőrükön.

Ezek a vérszívók megjelentek azoknál az embereknél is, akik sötét színeket, például feketét viseltek.

Megvan az oka, hogy hova száll
Fotó: Pexels

Jobban kedvelik a lábfejeket, mint a fejet

Miközben egy nőstény szúnyog a kiszemelt célja felé repül, másodpercenként körülbelül 500-szor veri meg a szárnyait, mintegy 450–500 hertzes frekvencián. Ez a frekvencia a normál zenei a hanghoz közelít, ami arra hasonlít, mint amikor egy zenekar a koncert előtt „behangol”.

Bár ez a fajta „szúnyogzene” az emberi fül számára nem túl kellemes, a nőstényeknél magasabb frekvencián szárnyrezgető hím szúnyogokat el tudja varázsolni, amikor párt keresnek.

Riehle szereti ezt a hatást bemutatni a tanítványainak azzal, hogy az a hangon rezgő hangvillát tart egy nőstény szúnyogketrec fölé. A tesztek során a nőstények nem reagálnak, míg a hímek hevesen csapkodni kezdenek a szárnyaikkal, és keresik a „mágikus zenét kibocsátó szúnyogistennőt”.

Miközben a hímek „megvadulnak” ezért a hangnemért, az emberek kevésbé örülnek, amikor hallják.

A szakember azonban megjegyezte azt is, hogy bár hiába halljuk a fejünk körül zümmögő szúnyogokat, a vérszívók nem vonzódnak különösebben a fejhez. Sokkal jobban szeretik ugyanis a lábfejeket, amelyek „szúnyogcsalogató aromákat” árasztanak a baktériumok által. Ott azonban hiába zümmög, mert nem halljuk.

Az eredeti cikket ITT érheti el.

Kiemelt kép: Pexels