Hősök útja – döntések, amelyek megváltoztatták a magyar történelmet

Augusztus 20., az államalapítás ünnepe mindig jó alkalmat kínál a visszatekintésre. Az ezeréves magyar történelmet megannyi viharos, véres, de fényes és dicsőséges esemény is kíséri, amelyeknek közös jellemzője, hogy mindig tetten érhető bennük az egyéni hősiesség és áldozatvállalás. De kik is voltak a hősök, és mi számít hőstettnek? Vajon ma is ugyanazt jelentik ezek a szavak, mint évszázadokkal korábban? A hősök különleges emberek voltak, vagy olyanok, akik mertek dönteni, és minden körülmények között vállalták döntésük következményeit? Nemzeti ünnepünk alkalmából a Hadtörténeti Múzeum és a Magyar Honvédség hagyományőrzői a budavári Tóth Árpád sétányon rendhagyó szabadtéri rendezvényen idézik fel a magyar história hét hősének sorsfordító tettét. E hét hősi stációt és történelmi hátterét idézi fel összeállításában az Origo.

1038 – Szent István király Szűz Mária oltalmába ajánlja a koronát és az országot

István 997-ben örökölte meg a nagyfejedelemséget apjától, Géza fejedelemtől. Ekkor még csak a Dunántúl Balatontól északra eső területei felett volt hatalma, a magyar szállásterületek feletti címét és jogát az uralkodásra fegyverrel kellett biztosítania. Ennek érdekében német-római császári és pápai támogatással 1000–1001 fordulóján királlyá koronáztatta magát – vagy 1000 karácsonyán, vagy 1001. január 1-jén.

Fotó: Hadtörténeti Múzeum

Szent Móric lándzsájának másolatát III. Ottó német-római császártól, koronáját pedig II. Szilveszter pápától kapta meg. Országegyesítő harcai során, 997 körül elsőként Koppány dél-dunántúli vezérrel, a nagyfejedelmi cím követelőjével számolt le, még a megkoronázása előtt.

Ezután a magyar törzsi területeket vagy fegyveresen számolta fel – például Gyula erdélyi fejedelemségét 1002–1003 körül; Keán vajda dél-magyarországi fejedelemségét 1008–1009 körül; Ajtony Maros–Tisza körüli fejedelemségét pedig 1028 körül – vagy politikai-diplomáciai úton vonta királyi hatalma alá.

Fotó: F J Mol/Wikipedia Commons

Például Aba Sámuel Mátra környéki fejedelemsége házasság révén került hatalmába. Ezzel egyesítette az addig csak laza szövetséget alkotó magyar törzsi szállásterületeket.

István uralkodásának végére egy középkori mércével mérve modern államot hozott létre,

amely a mohácsi csatavesztésig képes volt függetlenségét megtartani, azonban 1031-ben az örökség – még a szent király uralkodása alatt – veszélybe került, mert Imre herceg, István egyetlen addig életben maradt fia vadászbalesetben életét vesztette.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Borítókép: István király győzelme 1015-ben Bizánc szövetségeseként Keán bolgár vezér fölött a Képes krónika illusztrálásban. Forrás: Wikimedia Commons/Kálti Márk