A tanulmány több mint 5 500 part menti területet analizált világszerte és azt találta, hogy közel 85 százalékuk kilúgozza az üledéket a korallzátonyokhoz, ami a klímaváltozás utáni második legkomolyabb fenyegetés, amivel a világ zátonyai szembenéznek.
Dr. Andrés Suárez-Castro, a Queensland Egyetem ökológusa azt mondja, fontos foglalkozni az üledékkifolyás problémájával, hogy a zátonyokat sújtó emberi hatások mérséklésére tett erőfeszítések sikeresek legyenek.
A megnövekedett szedimentáció (ülepedés) a vízi ökoszisztémákat még érzékenyebbé teszi a hőstresszre, ami csökkenti a korallok rezilienciáját, ellenálló képességét a klímaváltozással szemben.
Ha a szárazföld és a tenger közti kapcsolat nincs felismerve és külön kezelve, minden, a tengeri élőhely és faj védelmére tett jövőbeni erőfeszítés valószínűleg eredménytelen lesz. A földirtásból származó túl sok üledékkimosódás és a tengerpart menti agrárkémiai szennyezés növeli az üledéktranszportot a parti vizekbe. A korallzátonyokra való üledékkifolyás egyik hatása a fényszintek erős csökkenése, aminek megfelelő mértéke kulcsfontosságú a korall és a tengerifű növekedéséhez és reprodukciójához.
