Az új dinoszauruszfajt, amely az Ulughbegsaurus uzbekistanensis nevet kapta, a húsevő carcharodontosaurus nemhez sorolták, amelynek képviselői a zsarnokgyíkalakú dinoszauruszok (tyrannosauroide) – köztük a T-rex – előtti időkben, a felső kréta korban élt.
A Phys.org tudományos ismeretterjesztő hírportál cikke szerint a Royal Society Open Science című folyóiratban közzétett tanulmányukban írták le a japán kutatók az új fajt, amely a mai Kizilkum-sivatag területén élt. Két különböző evolúciós elemzés is megerősítette az új dinoszauruszfaj besorolását. Ez az első carcharodontosaurus, amelyet Közép-Ázsiában találtak.
A baloldali felső állkapocs fosszíliája alapján határoztuk meg az új fajt
– magyarázta Tanaka Kohei adjunktus, a tanulmány egyik szerzője.
A theropodák között az állkapcsot arra lehet használni, hogy megbecsüljük az állat méretét, mivel annak nagysága összefügg a combcsont hosszával, amely a testméret egy jól elfogadott jelzője. Ez alapján úgy becsüljük, hogy az Ulughbegsaurus uzbekistanensis testtömege több mint ezer kilogramm lehetett, testhossza 7,5-8 méter, azaz nagyobb volt, mint egy jól kifejlett afrikai elefánt
– mondta a kutató.
Az új dinoszauruszfaj jóval nagyobb volt, mint a lelőhelyen korábban talált más húsevő dinoszauruszok, ezért valószínű, hogy a felső krétai ökoszisztéma csúcsragadozója volt. Nevét egyébként Ulug bégről, egy 15. századi matematikusról, csillagászról, a közép-ázsiai timur birodalom uralkodójáról kapta. A kutatók szerint a faj kihalását a zsarnokgyíkalakú dinoszauruszok mint csúcsragadozók megjelenése okozhatta.
Az Ulughbegsaurus uzbekistanensis felfedezése a fosszíliák lajstromában egy fontos űrt tölt be, mivel bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a carcharodontosaurusok Európától Kelet-Ázsiáig elterjedten éltek. Mivel ez volt az egyik utolsó carcharodontosaurus az akkori Laurasia kontinensen, ennek a nagy csúcsragadozónak az együttélése a kisebb zsarnokgyíkokkal fontos időkorlát a csúcsragadozók közötti átmenetet illetően a felső kréta korban - mondta Kobajasi Josicugu professzor, a tanulmány vezető szerzője.
A borítókép illusztráció. Forrás: unsplash
