A mai Magyarország területe, pontosabban az ezt alkotó egyik mikrolemez ekkor még az Egyenlítő közelében, az egyre szélesebbre nyíló Tethys északnyugati partvidékén feküdt.
A Dunántúli-középhegység jelentős részét felépítő triász időszaki dolomit, mint amilyen például az M1-es autópálya mentén Tatabányánál a műút fölé emelkedő Turul-emlékmű fehér sziklatömege, ekkor, nagyjából 230-220 millió éve a Tethys-óceán afrikai selfjén, forró éghajlaton rakódott le a jól átvilágított, rendkívül sekély és langymeleg trópusi vízben.
Az egykorú kőzetanyag és az abba zárt fosszíliák alapján, valamint a paleomágneses mérések segítségével egészen pontosan felvázolhatóak a szuperkontinenssé összeállít Pangea körvonalai, illetve megállapíthatóvá váltak a méretei is. Ezt a hatalmas szárazulatot az ős Csendes-óceán, a Panthalassza ölelte körül.
A Pangea kontinens belsejében rendkívül száraz és forró sivatagi éghajlat uralkodott, a tengerparti sávokat, így a „korabeli Magyarországot” is a nedvesebb trópusi monszun éghajlat jellemezte – olvasható az Origó cikkében.
A teljes cikk ide kattintva érhető el.
Borítókép forrása: Massimo Pietrobon
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!