A kutatók adatai szerint az északi simabálnák egyedszáma 2019-ben 366 volt, 2020-ban pedig 336-ra esett vissza. Ez két évtizede a legalacsonyabb egyedszám.
Az északi simabálnák egykoron nagyszámban éltek az Egyesült Államok északkeleti és Kanada partvidékén, ám populációjukat megtizedelte a kereskedelmi halászat. Az amerikai kormány már több mint 50 éve a veszélyeztetett fajok közé sorolja őket.
Az elmúlt években magas volt a halálozási arány és alacsony a szaporulat körükben, mivel könnyen belecsavarodhatnak a halászhálókba és ütközhetnek nagy hajókkal, és még ha túl is élik a baleseteket, kevésbé képesek táplálkozni és párosodni - magyarázta Scott Kraus, a konzorcium elnöke.
Az északi simabálnák novembertől áprilisig az Atlanti-óceán jéghideg északi részéről a melegebb georgiai és észak-floridai vizekre vonulnak világra hozni utódjaikat.
Egy közelmúltban közzétett kutatás szerint átlagosan egy méterrel kisebbek lettek az északi simabálnák a húsz évvel ezelőtti egyedekhez képest, ami aggasztó a faj fennmaradásának szempontjából.
A drónos és légi felvételekkel alátámasztott tanulmány szerint a veszélyeztetett fajok közé tartozó északi simabálnák (Eubalaena glacialis) fiatal generációja már nem olyan hosszú, mint a húsz évvel ezelőtti példányok. Az északi simabálnák átlagos hossza 14 méter, de a jelenlegi fiatal generáció csak 13 méteres. A kutatók szerint ezért az ember a felelős: a halászat, a hajókkal való ütközés, valamint a bálnák táplálékforrásának klímaváltozás miatti északabbra költözése együttesen váltja ki ezt a hatást.
Az állatok méretének csökkenése súlyos következményekkel járhat, hiszen a faj túlélését fenyegeti: a kutatók szerint a bálnák nem fejlődnek elég nagyra ahhoz, hogy gondozni tudják a borjakat, vagy akárcsak vemhesek legyenek.
Borítókép: MTI/EPA/AAP/Bob McPherson
