Kivár a csodálatos sikertörténet

Karikó Katalint és kutatótár­sait a világ megmentőjeként kellene ünnepelni a The Washington Post szerint. Munkájukkal számos díjat vívtak már ki, de a legfontosabbnak tartott elismerést, a Nobel-díjat idén nem kapták meg.

Sokan biztosra vették, hogy a több milliárd embernek beadott és számtalan életet megmentő oltóanyagokkal kapcsolatos kutatásokat ismerik el idén Nobel-díjjal, ehelyett évek óta befutónak számítókat díjaztak. Az idei kémiai Nobel-díj például húsz évvel ezelőtti felfedezésért járt, a fizikai Nobel-díjas Syukuro Manabe az 1960-as években alapozta meg a földi éghajlat modellezésére kidolgozott eljárást, a német Klaus Hasselmann az 1970-es években megalkotott modellje kapcsolja össze az időjárást és az éghajlatot. A szakma legnagyobb eséllyel az orvosi Nobel-díjra tartotta esélyesnek Karikó Katalint és társait. Tévedtek. A hőérzékelés és a tapintás magyarázatáért adták ezt a díjat – ezen a téren az első meghatározó eredmény 1997-ben született.

Miért nem nyertek a Covid elleni védőoltások technológiájának kidolgozói?

– tette fel a kérdést a Na­ture.com. Bennfentesek és megfigyelők szerint az időzítés miatt és óvatosságból nem győzhetett az oltótechnológia – de a tudomány legrangosabb elismerése látótávolságon belül van. Egyes tudósok meglepetésüket és csalódottságukat fejezték ki az mRNS-technológia el nem ismerése miatt.

Ez egy védhetetlen döntés

– írta Alexey Merz, a seattle-i Washingtoni Egyetem sejtbiológusa a Twitteren. – Az mRNS vakcinák kifejlesztése csodálatos sikertörténet, amely óriá­si pozitív következményekkel járt az emberiség számára. És mindannyian nagyon hálásak vagyunk a tudósoknak – mondja Göran Hansson, a Svéd Királyi Tudományos Akadémia főtitkára, aki szerint ez olyan felfedezés, amelyre jelölést adnak. De időre van még szükség. Idő valóban nem volt. Az idei jelöléseket február 1-jéig kellett benyújtani, azaz alig két hónappal az első mRNS-vakcinák beadása után.

Santo Fortunato fizikus, az Indiana Egyetem igazgatója szerint a díj alapítása óta egyre több idő telt el a felfedezés és annak elismerése között, ez most átlagosan több mint harminc év.

Az első kísérleti mRNS-vakcinákat a kilencvenes évek közepén tesztelték, de a koronavírus ellen kifejlesztett vakcinákat megalapozó felismerések a 2000-es évekre estek. Azaz legalább tíz év, mire elismerik a technológiát felfedező kutatókat. Fortunato azt is hozzátette, hogy a nagy felfedezéseket gyorsabban elismerik. A gravitá­ciós hullámok létezését Albert Einstein 1915-ben jósolta meg, de egy évszázadba telt, mire kifejlesztették a közvetlen észlelésükhöz szükséges eszközöket. A kutatók 2016 februárjában jelentették be felfedezésüket, 2017-ben elnyerték a fizikai Nobel-díjat. A koronavírus ellen használt mRNS-vakcinák Nobel-díjának elmaradásáról Fortunato azt mondta:

Nem vagyok meglepve, hogy ez történt. Nincs kétségem afelől, hogy hamarosan odaítélik.

Brian Uzzi, az Illinois állambeli Northwestern Egyetem munkatársa szerint a Nobel-díjakkal azokat szeretik elismerni, akiknek alapvető kutatásai sokféle problémát megoldhatnak. 

A bizottság arra várhat, hogy felmérje az mRNS-vakcinatechnológia hatásait más vírusfertőzésekre

– idézte a Nature.com Uzzi-t. Vannak bizottságok, amik gyorsabban döntenek, ezt bizonyítja az a számtalan díj, amivel az elmúlt hónapokban Karikó Katalint és kutatótársát, Drew Weissmant kitüntették.

Ha az oltóanyagokat Nobel-díjjal jutalmazzák, az ítészeknek nehéz döntéseket kell hoznia arról, hogy kit és miért ismernek el. A tudósközösség azt várja el, hogy az oltóanyagokat kifejlesztő tudományos és vállalati csapatok helyett inkább az alapozó munkára össz­pontosítson a díjat megítélő testület. De még ott sem egyértelmű, hogy kik legyenek a címzettek.

Az ítészek ritkán nyúlnak mellé, de azért erre is volt példa. Az 1926-os orvosi Nobel-díjat Johannes Fibiger dán patológus kapta a rákot előidéző paraziták felfedezéséért, az eredményről később kiderült, hogy tévedés. Az 1926-os döntésnél súlyosabb tévedésnek bizonyult az 1949-es orvosi Nobel-díj odaítélése: a díjat a portugál António Egas Moniz kapta, az egyes elmezavarok gyógyítására 1935-ben kifejlesztett halántéklebeny-metszésért. Torsten Wiesel, az 1981-es év orvosi Nobel-díjasa szerint ez a módszer páciensek ezreinek okozott maradandó károsodást, ezért az ötvenes éveket köve­tően nem alkalmazták.

Többször előfordult, hogy az adott felfedezésben jelentős szerepet játszó kutató nem kapott elismerést, míg a kevésbé fontos igen.

Beck Mihály professzor korábbi tanulmányából tudható, hogy számos természettudós rászolgált a díjra, mégsem kapta meg. Elég az orosz Mengyelejev vagy a gyermekbénulás elleni vakcinát kifejlesztő amerikai Salk és Sabin nevét említeni. Általános vélemény, hogy az 1923-ban az inzulin felfedezéséért adott díjat meg kellett volna kapnia Charles Bestnek, a fiatal orvosnak, akinek kezdeményező szerepe volt a kutatásokban, és nem érdemelte meg a díjat főnöke, John James Macleod, akinek legfőbb érdeme az volt, hogy nem akadályozta a munkát.

Az elmaradt díj miatt nem esett kétségbe az Amerikában élő Karikó Katalin.

Csak az érdekel és arra koncentrálok, amin tudok változtatni, amire van hatásom, és a díjbizottságokra nincs 

– írta a Forbes.hu kérdésére. Neki a legnagyobb örömöt a kutatás izgalma jelenti. Teljesen egyetért Richard Feynmann amerikai elméleti fizikus véleményével, aki szerint a díjak nem lényegesek, a valódi díj maga a felfedezés.

Borítókép: Havran Zoltán