„Összehoztuk azt, amit a biológia tud a legjobban, azzal, amit a kémia tud a legjobban, így jutottunk ehhez a kétlépcsős folyamathoz” – magyarázza Wang, aki a UB Művészeti és Tudományos Kollégiumának biológiatudományi tanársegédje.
A módszer révén közvetlenül glükózból tudunk olefineket előállítani.
„Azzal, hogy megújuló erőforrásokból, például glükózból gyártunk bioüzemanyagot, jelentősen előmozdítjuk a zöld energiatechnológia ügyét” – emelte ki Wang. – A glükózt növények állítják elő fotoszintézis útján, melynek során a fény energiáját felhasználva széndioxidból és vízből cukrot készítenek. Így aztán annak a szénnek, ami előbb a cukorban, aztán az olefinekben megjelenik, végső soron a légkörből kivont szén-dioxid az eredete.
Ahhoz azonban, hogy az új módszer nyújtotta előnyöket felmérhessük, és megítélhessük, hogy az eljárás hatékonyan felskálázható-e bioüzemanyaggyártás vagy más ipari folyamat céljaira, még további kutatásra van szükség.
Az első tisztázandó dolog az, hogy az olefinek előállítása pontosan mennyi energiát igényel; Ha túl sokat, a technológia optimalizálásra szorul ahhoz, hogy ipari léptékben is praktikus legyen.
A tudósokat a kinyerés javítása is erősen foglalkoztatja. Jelenleg 100 glükózmolekulából mindössze nagyjából 8 olefin-molekulát állít elő a folyamat. Másként fogalmazva ez azt jelenti, hogy a baktériumkultúra literenként 4.3 gramm zsírsavat állít elő a glükózból, s ennek 86 százaléka 3-hidroxioktánsav és 3-hidroxidekánsav formájában jelenik meg. Wang szeretne javítani ezen a hatékonyságon:
Valahogy rákényszerítené az e. Coli-t, hogy minden elfogyasztott grammnyi glükózból a mostaninál nagyobb arányban termeljen 3-hidroxizsírsavakat.
Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.
Borítókép: A baktériumok. (Fotó: DOUGLAS LEVERE/UNIVERSITY AT BUFFALO)