Az egész univerzum gravitációs hullámokkal, masszív objektumok mozgása okozta fodrozódásokkal a téridőben van elborítva.
Ahogy keresztüláramlanak dolgokon, mint a csillagok, bolygók, e hullámok részei lelassulnak és az eredeti fodor mögött egyfajta visszhangban haladnak, ami lehetővé teszi az égi objektumok vizsgálatát, amiket nem látunk – lehet, hogy még a sötét anyagot is.
Csak az univerzum legmasszívabb objektumai hoznak létre mérhető gravitációs hullámokat. A legtöbb azok közül, amiket érzékeltek eddig, fekete lyuk párok egyesüléséből származott. Ahogy a fekete lyukak mozognak, fodrozódásokat hoznak létre, amik megközelítőleg fénysebességgel haladnak kifelé. De más kozmikus objektumok gravitációja, még a fekete lyukaknál kevésbé masszívak is, képesek lelassítani a fodrozódásokat, ahogy azok elhaladnak mellettük. A hullámok lelassult részei aztán később a detektorainkhoz érkeznek, amiben a kutatók egy gravitációs villanást hívnak. Glenn Starkman és Craig Copi az ohioi Case Western Reserve University fizikusai kiszámolták, hogy fog ez hatni a gravitációs hullámokra, amit a Földön érzékelünk.
Azt találták, hogy a viszonylag masszív objektumok által létrehozott gravitációs villanások, mint például a csillagok, elvileg felfedezhetők a jelenleg rendelkezésre álló detektorokkal.
„Használhatunk gravitációs hullámokat, hogy felfedezzük az univerzumot – hogy felfedezzük az univerzum tartalmát, nem csak a gravitációs hullámok forrásait” – mondja Starkman.
