1787-ben egy török ellenes háború fenyegető közelsége miatt az uralkodó Csekonics Józsefet bízta meg a hadsereg élelmezésével, valamint Bécs húsellátásának biztosításával. E küldetését követően őrnaggyá, 1789-ben alezredessé, rá egy évre pedig ezredessé léptették elő, és a Torontál megyei Zsombolyon húsz évre szóló kamarai birtokbérleményt is kapott, amelyet később meg is vásárolt.
1789-ben a Nyugatra hajtott jószágok útvonalában a parancsnoksága alá rendelték – a mezőhegyesi fiókintézeteként – létesített bábolnai ménesbirtokot is, amely 1806-ban önállósodott. 1798-ban rábízták a hadsereg vágómarhával való ellátását, aminek öt éven keresztül a kezdetben megszabott ár emelése nélkül tett eleget. Érdemei elismeréséért I. Ferenc 1799-ben Szent István-renddel tüntette ki. Később szolgált az 1805-ös és 1809-es Napóleon elleni inszurrekcióban is, harcba azonban nem került soha.
1810-ben valószínűleg egészségügyi okokból ismét rangjának megtartása nélkül kilépett a hadseregből és visszavonult zsombolyai birtokára, ahol saját szarvasmarha- és juhtenyészetet, és természetesen ménest alapított, amelyek szintén hírnevet szereztek neki és majd utódainak is, akik fokozatosan áttértek az angol telivér-tenyésztésre és a ménes lovait már a futtatásokban is próbára tették. Az ezredes hosszú évek során szerzett tapasztalatait az 1817-ben németül megjelent „Praktische Grundsätze die Pferdezucht betreffend” (A lótenyésztés gyakorlati alapelvei) című összefoglaló művében tárta nyilvánosság elé. Így munkáját bevégezve, 1824. április 26-án azzal a biztos tudattal térhetett örök nyugalomra, hogy nem csak személyes példájával, de hasznos gyakorlati tanácsaival is elősegíthette a számára oly fontos és egész életét végig kísérő ügyet, a lótenyésztést.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!