Kárpátalja visszavár

A mostani háborús forgatagban Kárpátalja kapcsán egyre gyakrabban hangzik el a mai magyar–ukrán határtól alig néhány kilométerre fekvő Beregszász neve. Innen is menekülnek az emberek, és azt is hallani, hogy van, aki gyorsan vissza is tér, miután családját már biztos helyen tudja a magyar oldalon – Beregsuránynál, ami ugyancsak Bereg vármegye része volt egykor.

Menekülőknek, otthon maradottaknak és minden Kárpát-medencei magyarnak üzennek az itt felvonultatott képeslapok, hogy amint lehet: gyertek vissza.Az idősebbik, 1904-ben feladott lap még akkor látott napvilágot, amikor sem a Kárpátalját (is) bekebelező Csehszlovákia, sem a később ugyanerre vetemedő Szovjetunió nem létezett még. 

Ezen államalakulatok azóta már mind eltűntek a térképről, ez a beregszászi lap pedig túlélte őket. És Ukrajna sem létezett még mai formájában, amikor a turulos bélyeg 118 esztendeje Budapestre röpítette ezt a múltdarabkát.

A kárpátaljai régió a monarchia és a Magyar Királyság felbomlását követően kilenc államalakulatnak alkotta részét 1918 és 1991 között, gyakorlatilag anélkül, hogy lakói valaha is dönthettek volna hovatartozásukról. A térség 1938 és 1944 között tért magához néhány évre, amikor visszatért a „magyar világ”. 

Beregszász az 1939-es visszatérés után. Weinstock Ernő budapesti kiadása. (Fotó: Balázs D. Attila gyűjteménye)

Az akkori hazacsatolás után nem sokkal jelent meg ifjabbik képeslapunk, amelyen alig látható változás a város régebbi arcához képest. Ezen a szinte ugyanabból a pontból fotózott lapon is békesség, nyugalom érzékelhető, mint az 1904-es felvételen. A város arculatán sincs változás.

Amikor véget ér ez a mostani háború, szeretnék közölni majd egy olyan fényképet, amely ugyanúgy hat majd, mint e két lap: hogy mi sem történt a legmagyarabb kárpátaljai városban. Hogy visszatért mindenki a békés Beregszászra, s nem is lett idegen térfoglalás Kárpátalján.

Az Időutazás a magyar múltba 70. részében tovább folytatjuk kárpátaljai barangolásunkat.

A sorozat további epizódjait ITT tekinthetik meg.

Borítókép: „Beregszász. Rákóczy-tér” ,1904. (Fotó: Balázs D. Attila gyűjteménye)