Amikor ez a cikk íródik, az időutazó mérhetetlen aggodalommal figyeli Kárpátalja kiürülését. Hogy vajon visszatérnek-e az elmenekült magyarok Beregszászra, Munkácsra, vagy a mai szlovák–ukrán határhoz „tapadó” Ungvárra?
Ung vármegye székhelyén az 1910-es népszámlálás adatai alapján 16919-en laktak. A lakosság döntő többsége – 13590 fő – magyar volt az 1219 tót, 1151 német és 641 rutén lélek mellett. A legutóbbi ukrajnai összeírás alapján azonban, a több mint 115 ezresre duzzasztott városban, már csak 8000 fő vallotta magát magyarnak. Ezzel szemben 89900 fő jelezte, hogy ő ukrán, 11 ezer pedig, hogy orosz. Nagy kérdés, hogy milyen etnikai arányokat hoz a közeli jövő Kárpátalján.
Sokat megélt az elmúlt évtizedekben az ungvári Korona Szálló is, amely ezen az 1910 körül kiadott képeslapon látható. Az épület, melynek tetejét egy hatalmas, fémből készült Szent Korona díszítette, egykoron Ungvár jelképe volt. A „köztes időkben” a nemzeti ereklyénket megjelenítő alkotást persze eltüntették, a szebb napokat látott épület pedig az utóbbi években ingatlanpanama áldozata lett. Kárpátaljai lapok tudósítása szerint fillérekért szerezte meg egy helyi ukrán vállalkozó, akiről úgy hírlik, hogy teljesen átalakítaná az ikonikus épületet, és ráhúzna még két szintet – ahogy azt az új honfoglalóktól megszokhattuk Kárpát-medence szerte, ha magyar műemlékről van szó.
Amikor ilyen híreket hall az időutazó, igencsak szorul az ökle, s olyan szavakat mormol, mint védhatalom… és a többi.
Az Időutazás a magyar múltba 71. részében Munkácsra látogatunk.
A sorozat további epizódjait ITT tekinthetik meg.
Borítókép: Ungvár, Korona Szálló 1910 körül. (Fotó: Balázs D. Attila gyűjteménye)
