Abbázia volt az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legnépszerűbb tengerparti üdülőhelye az Adria partján. A századfordulóra az arisztokrácia egyik kedvelt célpontja lett, ami mágnesként vonzotta ide a magyar felső- és középosztályt az ország belsejéből.
Ez pedig igen nagy baj volt, mert túl sok figyelem összpontosult ide. Ekkor kellett volna ugyanis nyaranta „újrafelfedezni” Erdélyt, és a Felvidéket Kárpátaljástól, no meg a többi etnikailag veszélyeztetett területünket a Magyar Szent Korona országában. Mert ha így történt volna, nagyobb lehetett volna az ellenállóképességünk az országszétszakítás előtt, és a nemzeti érzület is kiterjedtebbé válik, s nem olyanná mint mostanság, amikor az ember úgy gondolja, hogy Budapest nagy részét nem is magyarok lakják – s talán még igaza is van.
