Érmelléki feltámadás

Az én fejemben is folyton az jár, hogy milyen lenne az Érmellék nagyobbik, elszakított része, ha ismét Magyarország dédelgetné azt.

BALÁZS D. ATTILA
2022. 05. 04. 8:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Él egy régi „időutazó” kollégám Székelyhíd szomszédságában, Asszonyvásárán, az érmelléki borvidék kellős közepén, egy nagyobb kőhajításnyira a mai magyar határtól. Nemrég megvallotta nekem, hogy ő bizony már álmodott arról, hogy az Érmellék ismét magyarrá lett – mármint közigazgatásilag. Diószegestől, Szalacsostól, Albisostól, no meg Székelyhídastól, és persze Asszonyvásárástól. Pinceerdőstől is, mert a magyar bakatorszőlő hazájától az ódon pincesorok elválaszthatatlanok.

Igencsak érdekelt, hogy milyen volt ez az álom, mert amikor e történelmi magyar borvidéken utazgatok, az én fejemben is folyton az jár, hogy milyen lenne az Érmellék nagyobbik, elszakított része, ha ismét Magyarország dédelgetné azt. Az álom körülményeire a következő volt a válasz: olyan volt az, amiben keveredik a múlt dicsősége és az elképzelt jövő. S amiben nem volt helye a seprőnek...

Az Időutazás a magyar múltba 88. részében egy olyan magyar vértanú biharországi szobrához zarándokolunk el, akinek pusztán csak egy tollvonás volt a bűne.

A sorozat további epizódjait ITT tekinthetik meg.

Borítókép: Székelyhíd, Stubenberg József kastélya. 1914-es kiadás. (Forrás: Balázs D. Attila gyűjteménye)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.