A Kincses Kolozsvár évtizedek óta az egyik legfontosabb erdélyi román „műveleti területnek” számít. Mátyás király és Bánffy Miklós városának kiemelt adag jutott azokból a sebekből, amelyeket az I. világháború után megjelent új gazda okozott. Többek között lecserélték a nevét, majd minden lehetséges módon megpróbálták megfosztani magyar múltjától. Ma is ugyanez zajlik, csak modernebb álruhába bújtatva.
Az 1906-ban felavatott Magyar Nemzeti Színházra, amely ezen a több mint százéves képes levelezőlapon is látható, 1919-ben tette rá a kezét a román állam. Bukarest ezt az „átmenetet” nemes egyszerűséggel „impériumváltásnak” szokta nevezni, amitől a jóérzésű magyar hátán feláll a szőr.
Az 1940-ben bekacsintott magyar időket leszámítva, a Román Nemzeti Színház (Teatrul National Cluj-Napoca) és a román opera (Opera Națională Română Cluj-Napoca) lakja az impozáns épületet. A régi magyar társulatot a kisebb, szerényebb Nyári Színkörbe költöztették. Ma is itt kell meghúznia magát az 1792-ben alapított Kolozsvári Állami Magyar Színháznak, amely az első „erdélyi magyar nemes” színtársulatnak, vagyis a Kárpát-medence legrégebbi hivatásos – és jogfolytonos – magyar színtársulatának az otthona. Hogy a magyar társulat a régiek nyomvonalán jár, azt persze mindenki maga döntse el…
