A tudományt vette feleségül

A vegyész és fizikus végzettségű Békésy György 1961-ben orvosi Nobel-díjat kapott. A magyar származású kutató ötven évvel ezelőtt, 1972. június 13-án, Honoluluban hunyt el, ahol a helyi szokásoknak megfelelően maradványait elhamvasztották, majd a tengerbe szórták. Végrendeletében a Nobel-díjjal járó aranyérmet és diplomát a Magyar Nemzeti Múzeumra hagyta.

825520968 Fotó: Keystone

Kihívásokkal teli fiatalkora volt. Bölcsészdoktor és közgazdaságtudományban jártas édesapja, Békésy Sándor, a kolozsvári egyetemi munkája után, 1895 körül a budapesti Kereskedelmi Minisztériumba került. 1900-ban Münchenbe küldték, majd 1910-ben Konstantinápolyba, onnan Zürichbe. Békésy György itt is tanult néhány évet és ott is, közben Budapesten is okosodott az Attila úti gimnáziumban. A tehetséges fiatalembert a természettudományok és a latin mellett a művészetek is érdekelték, sőt maga is festett és rajzolt. Szorgalmas és tehetséges tanuló volt, aki igen gyorsan tanult meg egy új nyelvet (amit, ahogy egyik könyvében előszavában írta, gyorsan el is tudott felejteni).

1916 őszén Svájcban érettségizett, a berni egyetemi abszolutórium 1921 nyarára esik. Az első világháború alatti és utáni különleges helyzetre tekintettel itthon mindössze néhány tantárgyat hallgatott végig azért, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetemen a svájci kémikusi oklevelét fizikusi végzettséggel egészítse ki. Két évvel később fizikusi doktori címet szerzett. Ugyanez a 1923-as év tragédiát is hozott: elvesztette édesapját. Nehezen talált munkát, de szerencséjére a Postakísérleti Állomás akkori mérnök-igazgatója, Paskay Bernát megengedte, hogy fizetés nélkül dolgozhasson a laboratóriumban. Három év múltán mérnöki álláshoz jutott, majd beindult a karrierje. Mérési módszereket dolgozott ki, berendezéseket készített, több tucat cikket publikált a rangos folyóiratokban. Életének különleges mozzanataként az 1928-ban avatott Magyar Rádió önálló stúdiójának akusztikai terveit dolgozhatta ki. 1935-ben a nagyzenekari előadásokra kiépített hatos stúdió akusztikai kialakítását is ő tervezte Dohnányi Ernő főzeneigazgató közreműködésével.

1933-ban lett magántanár a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, 1939-ben az Akadémia levelező, 1946-ban rendes tagjává választotta.

1940-ben a tudományegyetem gyakorlati fizikai tanszékére kapott nyilvános rendes tanári kinevezést. Ezt úgy vállalta el, hogy közben megtartotta akkor már főmérnöki állását a Postakísérleti Állomáson. 1944. április 3-án bombatámadás érte a Postakísérleti Állomás épületét, amiben elpusztult Békésy laboratóriuma. A világháború befejezése után kutatói ösztöndíjat kapott a svéd Karolinska Intézetbe. 1946 őszén utazott Stockholmba. Soha többé nem látta viszont Budapestet. Közben ugyanis meghívták az Egyesült Államokba, a Harvard Egyetemre, ahová 1947 szeptemberében érkezett meg. „A Harvard Egyetem nagyszerűen felszerelt pszichoakusztikai laboratóriumában 17 évet töltöttem” – írta visszaemlékezéseiben Békésy.

A belső fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért kapta a világ legfontosabb tudományos elismerését, az 1961-es orvosi Nobel-díjat – pedig nem volt orvos. Az indoklás szerint – ezt a Rádiómúzeum.hu-n olvasni – a kutató kísérleteivel bebizonyította, hogy a hallószerv működése a halál beállta után is fennmarad bizonyos ideig, tehát egy felboncolt hallószerven is tanulmányozhatók a hang által kiváltott valóságos folyamatok. Kimutatta, hogy a belső fülben, a csigában lévő alaphártya ugyanúgy feszítetlen, ahogyan a középfület határoló dobhártya. Így a hangmagasság érzékelése nem történhet az alaphártya rezgésének rezonanciájával. Az emberi hallószerv működésére vonatkozó kutatások jelentős részét Magyarországon végezte az 1930-as években és az 1940-es évek első felében.

1965-ben leégett a Harvard Egyetemen az az épület, melyben Békésy laboratóriuma is volt. „Életemben háromszor veszítettem el mindenemet” – írta később.

1966-ban elfogadta a Hawaii Egyetem meghívását, s elfoglalta a neki a Hawaii Telefontársaság adományából felszerelt érzékszervi kutatólaboratórium vezető kutatói tisztét.

A Fizikai Szemle 1992-es számában korábbi munkatársa, Tarnóczy Tamás arról írt, hogy az 1949-ben akadémiai tagságát, majd a hazai egyetemi kapcsolatát is elvesztő Békésy György szülőföldjéhez ragaszkodott: utolsó kapcsolatként ügyelt arra, hogy élete végéig megtartsa magyar állampolgárságát, amit évenkénti hosszabbításokkal meg is tett. A disszidensként évtizedeken át mellőzött professzorral szembeni enyhülés első jele a Semmelweis Orvostudományi Egyetem 1969-ben adományozott díszdoktori címe, amelyet Washingtonban vett át a magyar követségen. Az Akadémia rehabilitációja azonban már csak halála után nyolc évvel következett be.
Békésy György sohasem nősült meg, nem alapított családot.

Én a tudományt vettem el feleségül

– mondta egyszer baráti társaságban. Ham­vait kívánsága szerint a Csendes-óceánba szórták.

Emlékérme A Magyar Nemzeti Bank Békésy György halálának 50. évfordulója alkalmából Békésy György megnevezéssel kétezer forintos címletű rézötvözetű és 7500 forint névértékű ezüst emlékérmét bocsátott ki. A különleges, ovális alakú emlékérmék a 2012-ben indult magyar Nobel-díjasokat bemutató sorozat hatodik tagjaként a Szent-Györgyi Albert, a Wigner Jenő, a Bárány Róbert, a Zsigmondy Richárd, valamint a Hevesy György előtt tisztelgő emlékérméket követi a sorban.

Borítókép: Békésy György 1961-ben, a Nobel-díj átvételekor. (Fotó: Getty Images)