A honfoglalók genetikája

A volga–uráli temetőkben talált anyai és apai genetikai vonalak többsége a Kárpát-medencei honfoglalás kori csoportokban is megtalálható – jelent meg az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézetének legújabb eredménye a Human Molecular Genetics című tudományos lapban.

Fotó: Matyas Szollosi

Az elmúlt évtizedben a korai magyarokhoz kapcsolódó oroszországi temetők feltárása és értelmezése után a hazai kutatók a feltárt temetők emberi csontanyagának archeogenetikai vizsgálatát is elvégezhették. A minták a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Magyar Őstörténeti Kutatócsoport forrásfeltáró régészeti expedíciói révén kerültek az Archeogenomikai Intézethez. A cél az volt, hogy új adatokkal segítsék a magyarok eredetének megismerését. A kutatás kiterjedt a IX. században a Volga-vidéken maradt magyar népesség, illetve a magyarok szálláshelyeinek közvetlen szomszédságában élő csoportok jellemzésére is.

A most megjelent tanulmány 112 egyén maradványainak archeogenetikai vizsgálatáról számol be, melyek 18, kora középkori oroszországi temetőből származnak, az Ob és Volga folyók közötti térségből.

A lelőhelyek közül egyesek közvetlenül a magyarok elődeinek az Urál hegységen való átkelését követő időszakhoz tartoznak (Kusnarenkovo kultúra), más temetőket a magyarok és a Volga–Urál régió egyéb népcsoportjai (korai volgai bolgárok, permi népek) együtt használhatták a IX–XI. században. Megint mások a Julianus barát által a XIII. század első felében megtalált, „keleten maradt” magyarok temetkezései lehettek (csijaliki kultúra, XI–XIV. század). Két további, most vizsgált lelőhelycsoport tágabb értelemben kapcsolódik a magyar etnogenezishez.

A mitokondriális DNS és Y kromoszomális vonalak elemzése során számos egyedi szintű kapcsolatot találtunk a lelőhelyek/lelőhelycsoportok között és azokon belül is

hangsúlyozta Szeifert Bea, a tanulmány első szerzője.

Az ELKH Archeogenetikai Intézet beszámolója szerint a Kusnarenkovo kultúra temetőinek vizsgálata egyértelműen pozitív példát mutat a sokszor felmerülő kérdésre: vajon a régészeti kultúrákat biológiai rokonságban álló csoportok alkották? Az Urál két oldalán található Ujelgi és Karanajevo temető népessége között az anyai és apai vonalak egyaránt szoros kapcsolatot jeleznek. Ugyanezek a biológiai, genetikai kapcsolatok segíthetnek a tárgyi mellékletek nélkül temetkező Julianus-féle magyarok azonosításában is. A IX–X. századi, honfoglalókkal leletanyagban számos párhuzamot mutató Bolsije Tyigani lelőhely és a Julianus-féle keleti magyaroknak tulajdonított temetők között különösen sok szoros anyai kapcsolat mutatható ki, mely a két közösség közötti, legalább részleges folytonosságra utal. A volga–uráli csoportokban észlelt anyai és apai vonalak többsége a Kárpát-medencei honfoglalás kori csoportokban is megtalálható. Az újabb vizsgálatok azt jelzik, hogy származásuk közös a Volga–Urál régió­ban vagy legalábbis annak közelében.

A munkacsoport újraelemezte a Kárpát-medence honfoglalás kori temetőiből ismert genetikai adatokat Kovács László régész (ELKH BTK Régészeti Intézet) által kidolgozott rendszer szerint.

A Kárpát-medencei és a Volga–Urál vidéki lakosság között leírt számos anyai kapcsolat arra utal, hogy nemcsak férfiak, hanem egész családok érkeztek a Kárpát-medencébe a IX. század végén. A Volga–Urál régióban sikerült azonosítani a Kárpát-medence lakosságában korábban leírt „keleti” elemeket, melyek archeogenetikai szempontból is alátámasztják azt a történelmi, nyelvészeti és régészeti feltételezést, miszerint a honfoglalók egy része közvetlenül vagy közvetve ebből a régióból származott.

– A X. századi, kis sírszámú, úgynevezett szállási temetők népességében (ők lehettek a beérkező honfoglaló népesség első vagy második generációja) még egészen gyakoriak a Kelet-Eurázsiá­ból eredeztethető anyai és apai vonalak (harminc-negyven százalék), melyek jelentős része megtalálható a Volga–Urál régió csoportjaiban is. A nagyobb sírszámú és hosszabb ideig használt (X–XII. századi) Kárpát-medencei temetők népességében a helyben talált népességgel való keveredés miatt már csökken ezen elemek aránya. Viszont egyértelmű bizonyítékot találtunk arra is, hogy a beérkezők leszármazottai révén fennmaradt ez a genetikai információ. Nagyon kis százalékban (egy–öt százalék) a mai magyarságban is kimutathatóak ezek – tájékoztatott Szeifert Bea.

A kutatótól megtudtuk, hogy a munkát újabb temetők vizsgálatával folytatják, ennek részeként elkezdték az egykori Etelköz területén feltárt temetők feldolgozását.

A jövőben teljes genom szintű vizsgálatokat végeznek, aminek részeként új mintákat és már meglévő adatsorokat a lehető legátfogóbban elemzik.

Borítókép: mintavétel előkészítése és antropológiai vizsgálatok a különleges leletekkel (Fotó: Szöllősi Mátyás)