A nagy háború utolsó esztendejében, annak ellenére, hogy hadserege több hadszíntéren is helytállt, az Osztrák–Magyar Monarchia eresztékeiben recsegett.
Nem találva a háborúból való kiutat és engedve az antant által feltüzelt nemzetiségeknek, IV. Károly 1918. október 16-i kiáltványa tette lehetővé, hogy a Monarchia osztrák fele föderalisztikus állammá alakuljon, ami tovább eszkalálta a küszöbön álló események láncolatát.
Ez a hadszíntereken is éreztette hatását, a közös hadsereg nem magyar kiegészítésű alakulatai sorra demoralizálódtak. Az események gyújtópontjává ekkor vált az olasz front, ahol az antant nyomására Armando Vittorio Diaz hadseregtábornok négy hadserege – megerősítve két brit és egy francia hadosztállyal – október 24-én indított támadást.
A Vittorio Veneto-i csatában az olaszok átkeltek a Piavén, és napok alatt áttörték a Monarchia állásait, pedig az osztrák–magyar csapatok elszántan védekeztek. Amíg a katonák a délnyugati fronton küzdöttek, a Monarchiában sorra alakultak a nemzeti tanácsok.
Az uralkodói kiáltványban foglaltak ellenére október 25-én Budapesten is nemzeti tanács alakult, október 28-án Prágában kikiáltották a csehszlovák államot, másnap Zágrábban kimondták Horvátország elszakadását és a délszláv államhoz csatlakozását. A háborús hátország végleg összeomlott, így a kettős monarchiát már csak az uralkodó és a közös hadsereg képviselte.
Október 30-án Victor Weber Edler von Webenau gyalogsági tábornok Ausztria–Magyarország teljhatalmú megbízottjaként fegyverszüneti tárgyalásokat kezdeményezett az ellenséggel. Az egyezmény aláírására november 3-án délután 3 órakor került sor a Padova melletti Villa Giustiban. Ezzel Magyarország számára is véget érni látszott a nagy háború, de a küzdelem területrablássá fajult: antant jóváhagyással megindultak a cseh–szlovák, a szerb és a román csapatok, hogy rátegyék a kezüket az általuk igényelt magyar országrészekre.
Padovában – gróf Károlyi Mihályék tudtával – Magyarországot is képviselte Weber gyalogsági tábornok, az antant nevében pedig Pietro Badoglio altábornagy tárgyalt. A győztesek által megszabott demarkációs vonalat ezen az arcvonalszakaszon húzták meg, ami érintette Tirolt, Karintiát, Krajnát, Isztriát és Dalmáciát, ám Magyarországot nem.