Egy új jelentés arra figyelmeztet, hogy kétmillió rovarfajt fenyeget a kihalás veszélye, kétszer annyit, mint amennyiről az ENSZ korábbi becslése beszámolt. Sokak szerint a rovarok azok az élőlények, amelyekkel a legkevésbé törődünk – miközben ezek nyújtják a legnagyobb szolgáltatásokat az emberiség számára: beporozzák a növényeket, segítenek az egészséges talaj megőrzésében és a kártevők elleni védekezésben.
Simon Potts professzor, a Reading Egyetemről a theguardian.com-nak azt mondta: „ha kevesebb a beporzás, akkor kevesebb lesz a termés. De nemcsak a hozam csökken, hanem a termék minősége is romlik… az eper alaktalan formájú lesz, és nem lesz tele cukorral. Ez a beporzási hiány.”
Egyre rosszabb lehet a gyümölcsök minősége
A Padovai Egyetem kutatói Batáry Péterrel, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) tudományos tanácsadójával arra vállalkoztak, hogy (elsőként) számszerűsítik globális szinten a beporzóknak a termények minőségére gyakorolt hatását. Módszerük lényege: összehasonlították a beporzókkal és anélkül termesztett termések minőségében – alak, méret, megjelenés, íz – mutatkozó különbségeket.
A nyár végén közölt eredményeik azt mutatják, hogy az állati beporzás kulcsszerepet játszik a mezőgazdasági termények minőségében – az általuk beporzott gyümölcsök átlagosan 23 százalékkal jobb minőségűek, mintha ugyanezt a feladatot csak a szél végezte volna el, vagy önbeporzás történt volna. Szebb volt az alakjuk, nagyobb volt a méretük, a rovarok porozta gyümölcsök és zöldségek hosszabb ideig tarthatók el. A szakemberek szerint a kevésbé eltartható és furcsa kinéző gyümölcsök valószínűleg növelik az élelmiszer-pazarlást, hiszen ezekből a fogyasztók nem kérnek.
A Harvard Egyetem által vezetett, az Environmental Health Perspectives folyóiratban megjelent kutatás szerint világszerte a zöldség-, gyümölcs- és diótermelés három-öt százaléka vész el a nem megfelelő beporzás miatt. E veszteségek gazdasági következményei jelentősek: az Egyesült Királyság almatermésében a beporzás hiánya 5,7 millió font kiesést jelenthet.
Kutatók a mezőgazdasági termelés elvesztett gazdasági értékét modellezték három országban: Hondurasban, Nigériában és Nepálban. Azt találták, hogy az ott termesztett növények mennyisége 16-31 százalékkal csökkent a nem megfelelő beporzás miatt. Mivel ezekben az országokban a lakosság egy-kétharmada a mezőgazdaságban dolgozik, ez hatalmas csapás az ott élőknek.
Valós veszély a rovarok kihalása?
Szárazság és aszály idején hajlamosak vagyunk a föld feletti hatásokra gondolni: a növények elhervadnak, a tavak kiszáradnak, az emberek és az állatok olyan helyre vándorolnak, ahol vizet remélnek. A felszín alatt hasonló válság zajlik. A hőstressz a rovarpopulációk felbomlását és a talaj biodiverzitásának csökkenését okozza.
Franciska de Vries professzor, az Amszterdami Egyetem kutatója azt igazolta, hogy a szélsőséges események, például az ismétlődő szélsőséges időjárás hosszú távon károsítja a talaj biológiai sokféleségét és a növények növekedési képességét. Ha sokáig száraz a talaj, az ottani élőlények egyszerűen elpusztulnak.
„Nem gazdálkodunk jól a talajainkkal, ami csökkenti azon képességüket, hogy megbirkózzanak ezekkel a szélsőséges eseményekkel. Ugyanakkor ezek a szélsőséges események még sebezhetőbbé teszik a talajt és terményeket” – üzente Franciska de Vries. Az ENSZ adatai szerint a földterületek akár negyven százaléka is leromlottnak minősül, a világ lakosságának fele már most megszenvedi ennek következményét.
Bolygónk jövője a tét
„A rovarok, ezen belül a beporzó rovarok száma, sokfélesége folyamatosan csökken. Ennek mértéke eltér az egyes országokban, de a visszaesés egyértelmű. Ismert példa Németország, ahol 27 éven át követték a rovarpopulációk változását védett és nem védett környezetben. Bizonyos fajok esetében hetvenszázalékos csökkenést mértek ezen időszak alatt. Egy globális tanulmány pedig arra világított rá, hogy a bolygó egészén drasztikus visszaesés figyelhető meg. Ebbe a körbe tartoznak a lepkék és hártyásszárnyúak, azaz a méhek és darazsak, amikre a legnagyobb szükség van sok növény beporzásánál” – mondta tavaly tavasszal lapunknak Kovács-Hostyánszki Anikó, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa.
