Az első antibiotikumot – a penicillint – a skót Alexander Fleming fedezte fel 1928-ban. Azóta számos vegyületet találtak, amik hatékonyan pusztították a kórokozókat. Egy darabig. A baktériumok ugyanis védekeznek, mutálódnak, olyan formációkat hoznak létre, amikre nem hatnak az antibiotikumok. Ez az antibiotikum-rezisztencia, ami miatt még az egyszerű fertőzések is halálosak lehetnek. Ahogy erről írtunk, a Staphylococcus aureus volt az első baktérium, amely ellenállóvá vált az antibiotikumokkal szemben. Az MRSA (meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus) gyógyítása napjainkban komoly kihívást jelent a kórházak számára.
Az antibiotikum-rezisztencia oka
Az antibiotikumok hatalmas előnye, hogy súlyos bakteriális fertőzések esetén gyorsan hatnak, akár 48 órán belül kifejtik hatásukat: gátolhatják a baktériumok növekedését és szaporodását, vagy elpusztíthatják a kórokozókat. Sokan azonban akkor is ezekhez nyúlnak a házi patikában, ha nem bakteriális fertőzés miatt lettek betegek.
Az antibiotikum-rezisztencia alapvető oka a túlzott antibiotikum fogyasztás: minél többet szedünk, annál több lehetőséget adunk a hatóanyagra rezisztens változat(ok) kialakulására. Alapvető probléma, hogy az antibiotikum-rezisztencia gyorsan terjed, míg az új antibiotikumok fejlesztése lassan halad.
A The Lancet orvosi hetilapban megjelent tanulmány szerint 2019-ben csaknem 1,3 millió ember halálát okozták antibiotikum-rezisztens kórokozók. A rezisztens kórokozók ezzel a világ leggyakoribb halálokai közé tartoznak. (Az Euronews.com azt írta, hogy HIV-fertőzésben vagy AIDS-ben 2020-ban a becslések szerint 680 ezren, maláriában 627 ezren haltak meg.)
A helyzet Afrika nyugati részén, a Szaharától délre lévő országokban, illetve Dél-Ázsiában a legsúlyosabb, ott százezer emberre csaknem 24 olyan haláleset jut, melyek közvetlenül visszavezethetők egy rezisztens kórokozó kiváltotta fertőzésre. (A tehetősebb országokban 13 ilyen haláleset jut százezer emberre.)
Veszélyben a gyerekek
Az antibiotikum-rezisztencia különösen veszélyes a csecsemőkre és a kisgyermekekre. Amíg az immunrendszerük nem fejlődött ki teljesen, kevésbé képesek kivédeni a kórokozókat. Esetükben a fertőzések antibiotikumos kezelésekor nemcsak a megfelelő gyógyszer alkalmazása fontos, hanem a megfelelő adagok betartása is. Ezt könnyebb mondani, mint megtenni, ha csecsemőkről és kisgyermekekről van szó, akik gyakran szirup formájában kapnak antibiotikumot. Végül is könnyebb meggyőzni egy kisgyereket arról, hogy nyeljen le egy kanál cukros folyadékot, mint egy kemény tablettát.
Az antibiotikumok továbbra is a legjobb és legmegbízhatóbb megoldások, de nem mindenhatók. Csak bakteriális fertőzések kezelésére használhatók. Éppen ezért a helyes diagnózis felállítása alapvető. Ha megvan a diagnózis, a következő lépés a megfelelő antibiotikum kiválasztása, ami nem mindig egyszerű. Különösen aggasztó a helyzet Délkelet-Ázsiában és a Csendes-óceáni térségben.
A Dw.com szerint a Fülöp-szigeteken és Indonéziában évente gyermekek ezrei halnak meg, mert nem jutnak hozzá a megfelelő antibiotikumhoz vagy mert az elérhető antibiotikumok hatástalanok. A kórokozókat pontosan kell azonosítani, hogy bizonyos kezelésekre érzékenyek-e, hogy a lehető legszűkebb spektrumú antibiotikumot írhassák fel.
Szűk és széles spektrum
Széles spektrumú antibiotikumról akkor beszélünk, ha az több, egymástól gyakran lényegesen különböző baktériumtörzs ellen hatékony Akkor alkalmazzák, amikor nem határozzák meg tenyésztéssel a baktérium pontos típusát, mert a tünetek alapján sejthető, hogy éppen melyik okozza a panaszokat. Alkalmazásukra addig is sor kerülhet, amíg nincs meg a célzott terápiához szükséges tenyésztés eredménye. A szűk spektrumú antibiotikum csak egy vagy néhány kórokozó faj elpusztítására vagy szaporodásának megállítására képes. Főleg akkor alkalmazzák célzott terápiaként, ha tudható, hogy milyen kórokozó okozza a panaszokat.
Az Egészségvonal.gov.hu-n olvasható, hogy a baktérium többféle módon éri el a rezisztenciát: távol tarthatja a kezelőszert önmagától olyan anyagok termelésével, amelyek elbontják a hatóanyagot, még mielőtt az bejuthatna a baktériumba, és kárt tehetne benne; megakadályozhatja a hatékony koncentráció kialakulását: pumpákat termel, amelyek kipumpálják a baktérium belsejébe jutott hatóanyagot; védheti az antibiotikum támadáspontját – megváltoztatja azoknak a biológiai szerkezeteknek a tulajdonságait, amelyekre a kezelés hatna. (A legismertebb antibiotikum, a penicillin például úgy hat, hogy bizonyos fehérjékhez kötődve nem engedi felépíteni a baktérium sejtfalát, de ezeken a fehérjéken egy apró részletet megváltoztatva máris nem tud hozzájuk kötődni, és hatástalan marad.)
Sok gyógyszer már alig vagy egyáltalán nem használható a bakteriális fertőzésekkel szemben. Azok a szakértők, akik az emberiség előtt álló egyik legnagyobb kihívásként írják le az antibiotikum-rezisztenciát, azt jósolják, ha a probléma megoldatlan marad, 2050-re évente tízmillió ember halhat meg ennek következtében. Az antibiotikum-rezisztens baktériumok okozta betegségek a vezető halálokok egyikévé válhatnak, különösen a harmadik világban.
Borítókép: A pontos diagnózis csökkenti az antibiotikum-rezisztencia kialakulásának esélyét (Fotó: Shutterstock/Yuganov Konstantin)
