Hogyan írják át az új felfedezések az emberiség történelmét?

Amikor az éghajlat kedvezőtlenebbre fordult, a hosszú időn keresztül a bolygón kóborló, kis csoportokban élő, vadászó és gyűjtögető ember lakhatóbb helyre költözött, majd útra kelt, amikor az ismét rosszra fordult. Őseink több százezer éve használtak tüzet főzéshez és a melegedéshez. Szerszámokat, ruhákat, ékszereket és menedéket is készítettek. Körülbelül tízezer évvel ezelőtt valami történt az emberiséggel.

Különös építmények

Ezt az elhibázott feltevést a dél-törökországi Göbekli Tepe nevű hely tanúsítja. Az 1990-es évek közepén kör alakú épületek maradványait tárták fel, amiket téglalap alakú építmények vettek körül. Mindez azért meglepő, mert Göbekli Tepe a 11 500-10 000 évvel ezelőtti időkből, azaz a mezőgazdaság keletkezése előtti korból  származik. – Nincs háziasított növényük vagy állatuk – mondja Laura Dietrich. Göbekli Tepe bizonyítja, hogy a vadászó-gyűjtögető emberek olyan épületeket hoztak létre, amelyekről korábban azt hitték, hogy azok a letelepedett mezőgazdasági társadalmakra jellemzők.

Az elmúlt évtizedekben a modern vadászó-gyűjtögető csoportok tanulmányozása felforgatta a társadalmi struktúrájukról alkotott elképzelé­seinket. Adrian Jaeggi, a svájci Zürichi Egyetem munkatársa szerint egyes csoportokra a magas fokú politikai rétegzettség volt a jellemző. Példaként említi, hogy húsz-harminc ezer éves díszes sírokat mintha uralkodóknak emeltek volna. Bár sok kérdés maradt, egy dolog világos. A hagyományos történet – miszerint az összetett társadalmak a mezőgazdaság fejlődésével kezdődtek – nem állja meg a helyét, legalábbis nem mindig. A vadászók-gyűjtögetők nagy csoportokat alkothattak, szertartásokat végezhettek és igényes emlékműveket építettek. A gazdálkodás ennek nem volt előfeltétele.

Talán társadalompolitikai okai voltak a gazdálkodás térnyerésének? Samuel Bowles az új-mexikói Santa Fe Intézet és Jung-Kyoo Choi, a dél-koreai Daegu-i Kyungpook Nemzeti Egyetem munkatársa matematikai modell segítségével mutatta be, hogy a gazdálkodás előnyösebb volt azokban a társadalmakban, ahol az emberek vagyont birtokolhattak. De ez még mindig nem ad választ arra a kérdésre, hogy olyan eltérő helyeken, mint Mezopotámia, Észak-Kína és Dél-Amerika, miért fordultak az emberek a mezőgazdaság felé néhány évezreden belül. A válasz a klímaváltozásban rejlik. A mintegy tízezer évvel ezelőtti időszakig a hőmérséklet jelentősen ingadozott. – A nomád vadászó és gyűjtögető életmód a legjobb módja a megélhetésnek, amikor a körülmények annyira kiszámíthatatlanok – mondja a brit portálnak Adrian Jaeggi. Azóta a jóval kiszámíthatóbb éghajlat lehetővé tette a gazdálkodás virágzását.

A változás hajtóereje

Ma már tudjuk, hogy a vadászó-gyűjtögető társadalmak sokkal változatosabbak voltak, mint gondoltuk. A következő kihívás annak megértése, hogy egyes társadalmak miért váltak drá­maian összetetté – erős vezetőkkel, valamint az írás, a pénz és az új technológiák gyors feltalálásával. Az egyik legkiemelkedőbb próbálkozás a Seshat-projekt, amelyet az írás és a tudás egyiptomi istennőjéről neveztek el. A program százéves időközönként írja le a társadalmakban végbemenő változásokat, változók sorát használva a komplexitás mérésére.

Az első, 2017-ben publikált tanulmány azt elemezte, hogy a társadalmak hasonló módon fejlődnek vagy a saját, egyedi útjukat követik. A csapat 414 társadalmat vizsgált az elmúlt tízezer évből. Mindegyik esetben 51 változóra vonatkoztak adatok, a térbeli léptéktől, a népsűrűségtől az íráshasználatig és a mindenki számára előnyös rendszerek, például az öntözőhálózatok kialakulásáig. Kiderült, hogy a komplexitás folyamata minden esetben hasonlóan nézett ki.

Öt évvel később a Seshat-kutatók megpróbálták feltárni, mi indítja el ezt a társadalmi átalakulást. Tizenhét lehetőséget soroltak fel, például a mezőgazdaságot, a földrajzi léptéket és a társadalmi hierarchiát. Úgy érveltek, hogy ha az egyik tényező a mozgatórugó, az általában megelőzi a többit. Az elemzés azt sugallta, hogy a gazdálkodás valóban szerepet játszott, de a legfontosabb tényező a hadviselés volt. Különösen döntő jelentőségű volt a vasfegyverek és a lovasság megjelenése a Krisztus előtti első évezredben. Ezzel sokan nem értenek egyet, mint ahogy azzal sem, hogy a vallási meggyőződés képes volt összetartani az akkori társadalmakat, azaz a korabeli vallásosság döntő fontosságú volt a nagy államok kialakulásában. 2019-ben a Seshat-csapat arra a következtetésre jutott, hogy a moralizáló istenekbe vetett hit azután jött létre, hogy a társadalmak már kialakultak, így az nem lehetett a mozgatórugó.

Mindez kétségtelenül azt mutatja, hogy a civilizáció kialakulása bonyolult. A kutatók nem hiszik, hogy a társadalmak mindig lineáris módon fejlődnek. – Sok minden, amit a világ őstörténetéről tudtunk, a Közel-Keletről és Európából származik – mondja Jennifer Kahn, a virginiai William & Mary College munkatársa, aki szerint nincs egyetlen történet arra, hogy a társadalmak hogyan válnak bonyolultabbá. Más szóval, a cselekményvonal sokkal gazdagabb, mint gondoltuk. A fordulatok megértése nemcsak új megvilágításba helyezi múltunkat, de akár jobb társadalmak létrehozását is segítheti.

Borítókép: A dél-törökországi Göbekli Tepe nevű hely különleges régészeti leletei nyomán újra kell gondolni a múltunkat. (Forrás: Wikipédia)