Megsárgult kis plakátra leltem régi kacatjaim között. A Jobbik egyik – éppen tizenöt esztendeje 2005-ben nyomtatott -, kettős keresztes, huszonkét pontos szórólapjára, melynek első vállalása így szól: „A mi hazánk keresztény állam”, míg a másik: „A mi hazánkban létezik nemzeti összefogás.”
Nézem az új, alig néhány napja korszerűsített plakátjukat: a kettős kereszt megcsonkítva, akár egy hídépítő, vagy csatornázó cég logója lenne – mellette pedig a labancokhoz átállt (Buga) Jakab Péter feszít közönséges bőrdzsekiben. A bocskainak, meg a kettős keresztnek annyi? Már nem hívó kellékek, eljárt felettük az idő, nem illenek a modern, a 21. századi Jobbik (Ballik) kelléktárába.
Pedig az igazi Jobbikot háborút megjárt, és az ötvenes éveket szerencsésen túlélt MIÉP-es nagypapák és unokáik alapították, azok akik imádságos, nemzetszerető emberek voltak és, akik hazafias hevülettel énekelték a Hunyadi páncélost, minden ütközet előtt. Akik vágták az oroszt, mert vágyták a nagy hazát. Akik egyként gyűlölték a szovjetet és Apró magyar helytartóit.
A MIÉP rejtélyes körülmények között 2002-ben kiesett a Parlamentből, és a gondolataival, meglátásaival máig ható magyar író-politikus, a bocskais Csurka körül fogyni kezdett a tábor, a levegő. Elsősorban a csalódott öregek és néhány fiatal nemzeti vénájú értelmiségi (Kovács Dávid, Nagy Ervin, Novák Előd stb.) közös türelmetlenséggel vették ki a vén zászlótartó kezéből a nemzeti trikolort, és az igaztalanul antiszemitának, irredentának, fasisztának bélyegzett Csurka István nyomdokaiba léptek.
Többnyire névtelenül, de melléjük álltak gazdagabb vállalkozók, hazafias zenészek, művészek és adományaikból fenyőfából készült kettős kereszteket hordtak szét Budapesten, és az egész országban, mint IV. Béla a tatárjárás idején. Szívós munkával, önzetlen és elszánt pártolókkal, mindvégig fiatalos lendülettel álltak oda minden mellé, ami a keresztény nemzetet – legalábbis szerintük szolgálta -, és fordultak mindazzal szemben, ami gyengíteni igyekezett. (A 2002-es, aztán a 2006-os választási eredmények elleni tiltakozás, Uniós csatlakozás, cigánybűnözés, globalizáció, nyugat őrület, meleg mozgalmak stb.) Hasonlóan a kisebb pártokhoz viszonyítva aránylag gyorsan be is kerültek a Parlamentbe.