Két lehetőség van: az egyik, hogy igen gyatra a történelemoktatás a litván színművészeti felsőoktatásban, a másik, hogy a Magyarországon vendégeskedő litván színészek a vendégjoggal tudatosan és durván visszaélve készakarva sértegetnek egy hozzájuk sok tekintetben hasonló sorsú közép-európai nemzetet. Mással nem magyarázható, hogy miután a MITEM nemzetközi színházfesztiválon éppen a magyarok vendégszeretetét élvező litván színészek a budapesti Nemzeti Színházban előadott előadásuk végén egy közepesen gyenge performansszal sértegették Magyarország miniszterelnökét, utána csodálkozásuknak adtak hangot, hogy Budapesten nem lengenek ukrán zászlók az utcákon.
Gondolom, nem vennék túlságosan jó néven Litvániában, ha egy magyar színésztársulat a litván nemzeti színház színpadjától sértegetné Litvánia demokratikusan megválasztott első számú politikai vezetőjét, majd a színtársulat vezetője nyilvánosan csodálkozásának adna hangot, hogy egy lengyel zászlót sem lát Vilnius utcáin. Pedig annak több valóságalapja lenne, hiszen míg Budapest soha nem volt Ukrajna része, addig Vilnius a második világháború előtt lengyel város volt.
