A nemzeti összetartozás napján gondoljunk azokra a magyarokra is, akik Trianonnak is köszönhetően ma jobban élnek Romániában, Szlovákiában és a többi környező országban, mint mi itthon, Magyarországon. Nekik megmaradt a szabadság, a nyílt társadalom, az Európához való tartozás, a jobb élet, a jövő reménye
– e szavakkal „emlékezett meg” a trianoni nemzetgyilkossági kísérletről Niedermüller Péter, a DK pöcegödör-tagozatának intendánsa. Akár magyar az ember, akár nem, ha szíve-lelke van, érzi, hogy ezek a mondatok velejükig gonoszak, sátániak. Süt belőlük, hogy Niedermüller perverz élvezetét leli egy porba alázott, megcsonkított, lelkileg összetört nemzet szenvedésében. Sőt szeret rátenni még egy lapáttal. A magyar történelem legrettenetesebb tragédiájának évfordulója, amely elkerülhetetlenül lökött minket a második világégésbe, neki nem az emlékezésre, az együttérzésre vagy legalábbis lepénylesőjének befogására alkalom, hanem hogy megforgassa a kést a szívünkben, hadd fájjon még jobban.
Dehogy rossz nektek Trianon! – üzeni nekünk a gazember. Hasonlóan egykori párttársához, Bauer Tamáshoz, aki két esztendeje arról értekezett, hogy Trianon nem sorstragédiánk, és az új határok igazságosabbak lettek, mint a korábbiak. És ugyanez a Bauer most lelkesen kiáll Niedermüller mellett. Similis simili gaudet.
