Eljutottunk odáig, hogy ma már nyolc (!) megyei lapnak is magasabb (egyenként) a napi eladott példányszáma, mint a magát az ország legnagyobb közéleti napilapjaként hirdető Népszaváé.

Szerintem ezt lett volna inkább érdemes kiemelnie legfrissebb médiapiaci elemzése során Lukács Csabának, a Magyar Hang hetilap igazgatójának (ennek legalább hírértéke van), ahelyett, hogy újra a megyei lapok „drasztikus zuhanásáról” értekezne kényszeresen.

Rendben, persze tudjuk, hogy a G-nap óta az árulók (ahogy a nemzeti-konzervatív oldalon nevezik őket) hétről hétre próbálják bizonygatni létezésük értelmét, és így a Mediaworksnél dolgozók nyilvános lesajnálása is szokásukká vált. Lukács Csaba elemzéséből azonban nemcsak a rosszindulat süt, de tudatlanság is kikacsint. Írásában olyan megyei napilapot vizionál (Észak-Keleti Napló), ami nem létezik, és olyan példányszámokat kifogásol, amelyek jobbak, mint amelyeket ő maga hoz ellenpéldaként. Lásd például a Blikk vagy inkább az összes bulvárlap négy évre vetített számai, hiszen a megyei napilapoké mindegyikénél jobbak. 

Arról nem beszélve, hogy a Népszaváét például meg sem említi, pedig a jelentésben, amiből dolgozik, az is benne van. Talán hogy ne kelljen leírni azt, ami itt az első sorban szerepel? Hogy ma már nyolc megyei napilap eladott példányszáma egyenként is magasabb, mint a magát az ország legnagyobb napilapjaként hirdető Népszaváé? 

És akkor a megyei hírportálok olvasótáboráról még nem is beszéltünk, pedig 2023-ban így lenne értelme a napilapok hatásáról beszélni. Ha már lapigazgató lett az ember, mint Lukács Csaba a Magyar Hangnál.

Borítókép: Megyei napilapok (Fotó: Katona Vanda)