Batka cikke végén azon is elégedetlenkedik egy sort, miért pont a Dohány utcai zsinagógánál állítanák föl az emlékművet, miközben szerinte 2006 őszén „annyi volt az árpádsáv és a mocskos zsidózás, mint utoljára a vészkorszakban”. Megint egy útszéli hazugság. Magam szinte végig ott voltam a tüntetéseken, a tévészékháztól október 23-ig, és tanúsítom: egyetlen zsidózás nem történt. S nem a zsinagóga miatt találta ki a helyszínt az ötletgazda, Szilágyi Ákos, hanem mert ott szabadult el végképp a rendőrterror, ott lőtték ki Nagy Laci szemét, ott törték el Fábián Gábor ujját. (E sorok írójának pedig ott fújtak paprikaspray-t az arcába.)
Lám, a magyarországi baloldal négy kétharmados bukta után sem bír lekászálódni 2006 őszének döglött lováról. Noha nagyrészt 2006 ősze vezetett a teljes összeomlásukhoz. Még a gyengébb fölfogóképességűek is megértették, hogy amit Gyurcsány elkövetett a hatalmon maradásáért, az egy demokráciában megengedhetetlen, jóvátehetetlen. Mondanám, hogy megbocsáthatatlan is, ám az elkövető sosem kért érte bocsánatot, sőt máig büszke akkori gaztetteire, például hogy telefonon utasítgatta a rendőri vezetőket. Ha nem fogják föl, hogy ez a veszett fejsze nyele, hát csinálják. Csak bátorítani tudom Batka Zoltánt és hasonszőrű pajtásait: folytassák csak 2006. őszi utóvédharcaikat. Elvégre: kétharmadokból sosem elég.
Borítókép: illusztráció (Fotó: MTI)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!