Szilágyi Ákos, a konzervatív tábor személyisége javaslattal állt elő: a 2006-os rendőri brutalitások, sőt vérengzések emlékére szobrot kell felállítani a Dohány utca sarkánál. Meg kell örökíteni azt a pillanatot, amikor egy máig ismeretlen rendőr gumilövedékkel szemen lőtte Nagy Lászlót a Dob utcánál, aki a bal szemére megvakult, s a Dohány utcánál segítették mentőbe a bajtársai, többek között éppen Szilágyi Ákos.
Szilágyi Ákos szimbolikus szobornak tervezi az emlékművet, amely örök mementóként emlékeztetne arra, hogy 2006-ban, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján volt Magyarországon egy hatalom, egy kormány, s annak egy miniszterelnöke, akinek irányításával a legrosszabb diktatórikus időket idézve fel támadt rá a saját népére és verette szét úgy, hogy ezzel lábbal tiporta az emberi jogokat és a demokráciát.
A mai napig szégyenletes eseményeknek valóban emléket kell állítani. Egyetértek a kezdeményezéssel. Azért, hogy emlékeztessen bennünket: ilyen és ehhez hasonló esemény soha többé nem fordulhat elő Magyarországon, amely meg akart és meg is szabadult a diktatúra nyomása alól!
Engedjenek meg nekem némi cinizmust is: azt javasolnám, készítsünk egy szobrot Gyurcsány Ferencről is, méghozzá életnagyságút, egy diadalittas emberrel, mondjuk a Kossuth téren, s írjuk ki rá: íme az az ember, aki rendőrségével brutálisan megverette a békés fideszes tüntetőket, ám ezért a gyalázatos és aljas, megbocsáthatatlan cselekedetéért még mindig nem felelt, tette következmények nélkül maradt! Sőt, Gyurcsány még mindig aktív és tevőleges, sőt sikeres vezetője a balliberális oldalnak.
Különleges ország vagyunk mi, ugyanis a baloldalon máris lázadoznak a szobor felállítása ellen. Tudnunk kell, hogy egy ilyen szobor felállításához természetesen engedélyek kellenek, először is szükség van a helyszín alapján érintett VII. kerületi önkormányzat hozzájárulására. Tudják, ki a VII. kerület polgármestere? A neve: Niedermüller Péter. Az az ember, aki 2020 januárjában a következőket nyilatkozta az ATV-ben:
Hogyha megnézzük azt, hogy mi marad, ha lehántod ezeket a gyűlöletvalamiket, ugye fölsoroltuk: a nem magyarok, a mások, a migránsok, a romák, a nem tudom én, mik, akkor ott marad egy rémisztő képződmény középen: ezek a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak – meg azért nők is vannak közöttük. Ez a családelképzelés. Ez azért borzalmas, mert ha megnézzük, hogy a világon mindenütt az úgynevezett fehér nacionalisták miből állnak össze: ebből – mondom csöndesen nektek.
Ez az ember, aki egyszerre teszi magáévá a woke-mozgalmat, az LMBTQ-elgondolást, a genderideológiát, az eltörléskultúrát, a BLM-mozgalmat és minden „fősodratú” – tehát a szélsőséges neoliberális-neokommunista – irányvonal összes fontos tézisét, máris riadt sietséggel utasította vissza a javaslatot.
Csodálkozunk? Nyilván egy cseppet sem.
A szoborral kapcsolatosan a közterület-használathoz a képviselő-testület jóváhagyására van szükség. Mivel a VII. kerületben többségben vannak a baloldalhoz köthető képviselők, ezért nem lehet kérdéses, hogy természetesen elutasítják az istenként imádott vezetőjüket, Gyurcsány Ferencet bármilyen módon bántó emlékmű felállítását.
Hát igen. Oly korban élek én e földön (Radnóti Miklós után szabadon), amikor a fővárosban Horn Gyulának, az 1956-os forradalom egyik leverőjének, a hírhedt pufajkásnak már évek óta van szobra. Aztán közterületet neveztek el róla, miközben ezt a törvényeink egyértelműen tiltják, hiszen nem lehet közterületet elnevezni olyan személyről, aki bármilyen diktatórikus, elnyomó rendszert létrehozott, irányított vagy megvédett. Engem nem érdekel ebben az összefüggésben, hogy valakik szerint Horn Gyula egy roppant tehetséges, ügyes, okos politikus volt, akitől tanulni lehet. Mit lehet tőle tanulni, kérdem tisztelettel? Talán azt, hogy később köpönyeget váltott, méghozzá akkorát, mint ide Lacháza? Akkor már minden rendben van vele? És amikor mindannyiunk megdöbbenésére a rendszerváltás után 1956 elárulója miniszterelnök lett ebben az országban, akkor a nép érdekében bevezettette a Bokros-csomagot, amely nem volt más, mint a lakosság sanyargatása (ráadásul az Alkotmánybíróság elkaszálta a csomag egyes elemeit)? Mikor és miért és kinek érdeke megvédenie Horn Gyulát? Erre válaszoljon, aki tud.
Szóval oly korban élek én és élnek önök is, kedves olvasóim, amikor
Horn Gyulának szobra áll a fővárosban, míg a rendőri brutalitás és kegyetlenkedés során a fél szemét elvesztő, egy éve elhunyt Nagy Lászlóról s rajta keresztül a gyurcsányi aljasságról még semmilyen emlékmű sincs.
Ez meddig elviselhető, meddig elfogadható? Szerintem semeddig.
