Felmerült az is a mai Magyarikumban, hogy ne 12, hanem csak 8 év legyen, ameddig valaki parlamenti képviselő lehet, egy interjúban maga Magyarikum névadója hangoztatta, hogy neki ez tetszene a legjobban.
Ebben az esetben nehéz helyzetben lett volna gróf Esterházy János, aki 1935 és 1938 között a prágai parlamentben volt képviselő, a kisebbségi magyarság rendíthetetlen szószólója, majd Szlovákia önállóvá válása után Pozsonyban ő lett a magyar kisebbség egyetlen képviselője – 1939 és 1944 között. Ez összesen kilenc (9) év. Magyarikum polgáraként ezért például nem szavazhatott volna Tiso parlamentjében egyedüliként a zsidók deportálása ellen. S hogy mi lett mindezért a „jutalma”? Mutatom:
„Miután a szovjet csapatok kiszorították a németeket Pozsonyból, a szovjet hatóságok internálták, de 12 nap után szabadlábra helyezték. Utána a helyi ideiglenes szlovák kormány képviselőjével, Gustáv Husákkal tárgyalt, ahol szóvá tette a magyarok üldözését. Husák utasítására letartóztatták, és átadták a szovjet titkosszolgálatnak. Egy évig a moszkvai Lubjankábanban(wd) tartották fogva. Koholt vádak alapján tíz év kényszermunkára ítélték, és Gulag-táborba küldték, Szibériába. A Szlovák Nemzeti Bíróság 1947. szeptember 16-án egyetlen ülésen Pozsonyban halálra ítélte a fasizmussal való „együttműködése” miatt. A szovjet hatóságok 1949-ben kiadták a csehszlovák hatóságoknak. Elnöki kegyelemből életfogytiglani büntetést kapott. Külső segítséggel alkalma lett volna megszökni, de ezt elutasította, mondván hogy ő nem bűnös, tehát nincs miért szöknie. Az 1955-ös általános amnesztia során a büntetését 25 évre csökkentették, de ebbe nem számították be a szovjet fogságban eltöltött időt.[16] Csehszlovákia majdnem minden börtönében raboskodott, míg 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönben meg nem halt. A börtönparancsnok nem adta ki holttestét a családnak.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!