Bebarangolva a Kárpát-medence kisebb-nagyobb településeit Kismartontól Kézdivásárhelyig, Szombathelytől Maroshévízig, Kassától Karlócáig az egyik következtetés, amit levonhatunk, hogy a gasztronómiai kínálat színessége, színvonala szinte egyenes arányban áll az adott települések lakosságszámával. Vannak persze kivételek, részint az egy-két csúcshelyet felmutatni képes egészen kis települések, mint például Bálványosfürdő, ahol Szarvadi Lóránd nem egy, de rögtön három regionálisan kiemelkedő éttermet teremtett meg, továbbá egyes borvárosok, ahol több tényező együtthatásának köszönhetően az egy kilométerre eső átlag feletti helyek száma van olyan magas, mint a megapoliszokban, ilyen például Villány vagy Badacsonytomaj.

Mindazonáltal ténykérdés, hogy a fővárosokat, Budapestet és Pozsonyt követően a több százezres egyetemi központok állnak az élen vendéglátás tekintetében: Kolozsvár, Temesvár, Kassa, Brassó, Újvidék, Szeged, Debrecen, Nagyvárad, Nagyszeben, Pécs, Miskolc, nagyjából ebben a sorrendben. Azzal a megjegyzéssel, hogy Szegeden és Debrecenben is működik egy-egy olyan étterem, konkrétan a Tiszavirág és az Ikon, melyhez foghatót nem találunk a felsoroltak közül csak Kolozsváron, viszont a tisztes középvonal az, mely rendkívüli mértékben megerősödött a jelenlegi határokon kívüli nagyvárosainkban.
Újvidék kívül esik a magyar gasztroturisták főbb útvonalain, pedig a város nem kevés kulináris izgalmat rejt. A magyar jelenlét sajnos kevéssé érezhető, mivel a több mint tízezer magyar – Temesvárhoz hasonlóan – a több százezres városnak elenyésző százalékát teszi ki. Magyar étteremnek itt sem akadtunk nyomára, örültünk viszont annak, hogy minőségi, nemzetközi ihletésű, de a lokális konyhára is alapozó kreatív étterem több is van. Ezek egyike a Fish and zelenish, valamint az azonos tulajdonban levő, még színvonalasabb Project 72, mindkettőt a kiváló terroirborász, Maurer Oszkár ajánlotta figyelmembe, aki el is kísért az újvidéki tesztutakra. (A Fish and zelenishben fel is ismerték, pedig nem járt még ott korábban, de egy sztárborásznak meg kell szokni, hogy fényképről beazonosítják.)