A sör- és a borkészítés az elmúlt évszázadban egyaránt elmozdult az arctalanodás, a jellegtelenedés, a nagyipari, hatékonyságcentrikus termelés irányába. A forgalomban levő sörök elsöprő többsége alsó erjesztésű, azaz lager sör, amihez ráadásul többnyire gyorsítóenzimeket is használnak. A borok többsége pedig reduktív, azaz alapesetben kóracél tartályban, oxigén kizárásával, ellenőrzött nyomáson és hőmérsékleten készül, jellemzően fajtaélesztő használatával, majd érlelés nélkül kerül forgalomba. Ily módon gyors a megtérülés, amit fokoz a nagyipari multik marketing- és lobbiereje, a kizárólagossági szerződések a sör esetében, egyes helyeken, mint például a román fennhatóság alatt álló területeken hasonló eszközöket vetnek be a kommunista nagybirtokok utódai, az ezres hektárszámú megaborászatok is. E szomorú jelenségre egyfajta válasz a natúrborok örömteli térnyerése a vendéglátás csúcsszegmensében.

Kívülállónak talán furcsa, de a természethű borászok között éppoly késhegyre menő vita zajlik a kénhasználatról, mint a tökéletességre törekvő, minőségelvű borászatok között az engedélyezett vegyszerek és adalékanyagok használatáról.