Szeretjük vagy sem, a hamburger a nyugati civilizáció egyik legnépszerűbb étele, nem véletlenül vált a gyorséttermi globalizmus vezető cégének első számú termékévé. A műfaj hatalmas fejlődési ívet írt le az elmúlt három évtizedben.
A kilencvenes években a kispénzű egyetemistáknak ínyencségnek számíthatott a vékony, ipari hulladékból készült mirelit húspogácsás csalamádés burger, a gyorséttermi termékek pedig etalon-minőségnek, arról nem is álmodtunk, hogy létezhet akár étteremben is felszolgálható, helyben készült ízesítőkkel kiegészített, szaftos, élvezetes, mediumra sütött, vastag húspogácsás, prémium zsemlés burger.

A gyorséttermi burgerek egymáshoz hasonlítása e hasábokon kissé paradox, hiszen az arctalan egyenegységek, a globális – nem mellesleg gyatra – minőség épp az, ami ellen harcol minden értékelvű gasztrorajongó, de azért, ha mégis megkíséreljük a junk food kategórián belül a méricskélést, talán egyetérthetünk abban, hogy a sorrend a Wendy’s (ami ugye már nincs képviselve Magyarországon), Burger King, Mc Donalds. (A KFC-t, Pizza Hutot stb. nem említem, mivel burger a téma, abba pedig marhahús jár.) De a legjobb ezeket messze elkerülni.
Az imént körbeírt, komoly minőséget képviselő burgereket kínáló „új hullámos” street food helyek a 2010-es évek elején indultak hódító útjukra. Nem véletlen, hogy a Dining Guide Toplista – Gasztronómia sorozat 2013-as kiadása foglalkozott mélyebben a témával először, pár évvel később pedig a Gault Millau kalauz Alternatív vendéglátás címszó alatt gyűjtötte egybe a kifőzdéket, pékségeket, közel- és távolkeleti egységeket, tapas-bárokat s persze a legjobb street food egységeket. A sort pedig a burgerezők nyitották.