A szőlő és a bor mellett az olajbogyó illetve olívaolaj, valamint a kávécserje és a belőle főzött kávé is olyan páros, melyek esetében nagy jelentősége van a terroirnak, azaz a termőterületnek és mikroklímának, a művelési kultúrának, továbbá a nyersanyagfeldolgozási technológiának.
Az alapjáratú bor úgy viszonyul a minőségi kategóriához, mint az átlag-olaj és -kávé a prémium szegmenshez. S minél közelebb megyünk ezekhez a mikro-világokhoz, annál érdekesebb és színesebb kép tárul fel előttünk. (Színes és izgalmas a párlatok és a sör világa is, ott azonban a termőtalajnak kisebb a szerepe, ezért nem vettem be a felsorolásba. Az viszont ezekre is igaz, hogy csúcsminőséghez főként szakboltokban juthatunk.)
A csúcsminőségű kávét kínáló „speciality kávézók” a kétezertízes évek elején kezdtek elterjedni az anyaországban, időbeli párhuzamban egyébként a minőségi sörökkel. Az úttörőket, a My Little Melbourne-t, a Tamp and Pull-t, a Kontaktot, a Feketét, az Espresso Embassy-t sok tucat csúcskávézó követte. Szép lassan elérkezett a kávéreneszánsz Erdélybe is, előbb a nagyvárosokba, majd a kicsikbe is.
Messze állunk attól, hogy minden székely városban legyen speciality kávézó, de Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen, tehát a polgárosodottabb városokban már talajt fogott ez az irányzat, hogy Marosvásárhelyről ne szóljak, mely történelmileg Székelyföld fővárosa ugyan, de a köztudatban – legyen szó akár Kárpát medencei, akár vásárhelyi, akár székelyföldi szintről - már nem ekként szerepel. Minden esetre Marosvásárhely gasztro-kultúrája messze a legfejlettebb a régióban, ami nem meglepő, ha figyelembe veszük, hogy a város nagymúltú egyetemi központ és közel 150.000 lakosa van.
Az új hullámos kávézókat három csoportba sorolhatjuk. Vannak a puritánok, ahol szinte csak kávé kapható, esetleg egy-két sütemény. Ide tartozik a dicsőszentmártoni Pavos, a resicabányai Atelier, a brassói CH9, a temesvári Doppio és Birou, a nagyváradi és temesvári kirendeltséggel bíró Street Coffee Roasters, a kolozsvári Koffer, Ibric és Let’s Coffee. Utóbbi előtt, mivel beltere mondhatni nincs is, mindig kávérajongók csoportja áll. Mint Liczkai Attila kávészakértő egy alkalommal elmondotta, előfordul, hogy olyan kávé kerül a darálóba, melyből egy presszó többezer forintba kerül, de gazdára talál, mivel az igazi kávéínyencek külön ezért is képesek meglátogatni e kultikus egységet.
A leggyakoribb modell, amikor a kávé mellett kínálnak akár tucatnyi minőségi süteményt, szendvicseket, s még brunch jellegű meleg ételeket is. A példák vég nélkül sorolhatók, a nagyszalontai Museum Coffee Shoptól a Csíkszeredai 112-n keresztül a temesvári Roasterra-ig. Ezekben az egységekben jellemzően minőségi alkoholos italokat is lehet kapni, főként sört és bort.
A harmadik csoport az, ahol az ennivaló is kap akkora szerepet, mint a speciality kávé. Ilyen a Bujolé és az Olivola Kolozsváron, vagy a Ristretto és a Dripper Nagyváradon.
Visszatérve Székelyföldre, a székely anyavárosról, Székelyudvarhelyről szóltam a nemrégiben s jeleztem, hogy részletesen is szót ejtek a tavaly nyílt speciality kávézóról, a Páva City panzió keretében működő Páva presso-ról, mely az imént vázolt tipológiában a középső kategóriába tartozik.
A buggyantott tojás és a szendvicsek mellett „csináld magad szendvicsek” képezik a reggeli-kínálat talán legvonzóbb részét. Akár elvitelre kérhetők a kencék és kenyér mellé valók: az új hullámos cukrászdákból ismert csavaros, dizájnos minibefőttes üvegekben tartják a tepertőt, házi köpülésű vajat stb. Készítenek pasta-kat is, ha valaki meleg ételre vágyna. Mi több, pékségként is működnek, előrendelésre sütnek kovászos kenyeret is. Éltünk is a lehetőséggel, hiszen egyelőre kovászos kenyér műfajban nincs konkurenciája a Páva Pressonak, azzal együtt, hogy részben a vírusjárványnak köszönhetően a kovász hatalmas reneszánszát éli és egyre-másra nyitnak Kárpát medence-szerte a kínálatukat kovászos kelesztésű péksüteményekre és kenyerekre alapozó pékségek.
Székelyföld egyébként nem áll rosszul kenyér dolgában a csíkrákosi és a hidegségi burgonyás kenyér, ami jellemzően a Merkur székely üzletláncban beszerezhető, veri a Partiumban és Bánságban kapható kenyerek zömét, kivételt képeznek persze az említett frissen nyílt kovászos kenyérsütődék.
A Páva Presso-ban az árak kifejezetten barátságosak, egy kiló kovászos kenyér 1000 forintnak megfelelő lejbe kerül, a rávalók ára 300 és 1200 forint között mozog, pasta-k 800 és 1000, kávék 450 és 900 forint között kaphatók.
A kenyér mellé kértünk vajat, humuszt, tepertőt, kolbászos zsírt, mangalicakolbászt, de még keresztúri párizsit is. Egy mondat a párizsiról: ahogy hamburger és hamburger között iszonyú különbség lehet, ha mondjuk a mikróban melegített, hulladékfelhasználás jegyében készült, előre lesütött mirelit-húspogácsás büfés burgert vetjük össze mondjuk a Tuning vagy akár a Zing burgerével, úgy a tömeggyártott párizsi és a biatorbágyi Czimer párizsi között is ég és föld különbség. A Páva pedig van olyan megbízható cég, hogy e műfajban is tisztes minőséget kínáljon. Könnyed vacsoránk minden elemével meg voltunk elégedve, legfeljebb némi zöldség-savanyúság hiányzott a harapnivaló mellől.
Nem sok bort tartanak, de ami van, az kiváló: Kolonics Károly Juhfarkja és Hárslevelűje, valamint Vesztergombi Csaba roséja szerepel a választékban egy prosecco mellett. Ez azért is kiemelendő, mert sajnos ikonikus, karakteresen székely éttermek jelentős része nem fordít arra figyelmet, hogy minőségi magyar borokat tartson, megelégszenek a román tömegipar termékeivel.
Mindent egybevetve a Páva presso kiemelt célpontja lehet a Székelyudvarhelyre látogatóknak akkor is, ha történetesen nem szoktak kávézni.
Elérhetőségek
Páva presso
Székelyudvarhely, Vár utca 8.
Telefonszám: + 40 769 710710
Fotók: Borbély Zsolt Attila
