A szőlő és a bor mellett az olajbogyó illetve olívaolaj, valamint a kávécserje és a belőle főzött kávé is olyan páros, melyek esetében nagy jelentősége van a terroirnak, azaz a termőterületnek és mikroklímának, a művelési kultúrának, továbbá a nyersanyagfeldolgozási technológiának.
Az alapjáratú bor úgy viszonyul a minőségi kategóriához, mint az átlag-olaj és -kávé a prémium szegmenshez. S minél közelebb megyünk ezekhez a mikro-világokhoz, annál érdekesebb és színesebb kép tárul fel előttünk. (Színes és izgalmas a párlatok és a sör világa is, ott azonban a termőtalajnak kisebb a szerepe, ezért nem vettem be a felsorolásba. Az viszont ezekre is igaz, hogy csúcsminőséghez főként szakboltokban juthatunk.)
A csúcsminőségű kávét kínáló „speciality kávézók” a kétezertízes évek elején kezdtek elterjedni az anyaországban, időbeli párhuzamban egyébként a minőségi sörökkel. Az úttörőket, a My Little Melbourne-t, a Tamp and Pull-t, a Kontaktot, a Feketét, az Espresso Embassy-t sok tucat csúcskávézó követte. Szép lassan elérkezett a kávéreneszánsz Erdélybe is, előbb a nagyvárosokba, majd a kicsikbe is.
Messze állunk attól, hogy minden székely városban legyen speciality kávézó, de Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen, tehát a polgárosodottabb városokban már talajt fogott ez az irányzat, hogy Marosvásárhelyről ne szóljak, mely történelmileg Székelyföld fővárosa ugyan, de a köztudatban – legyen szó akár Kárpát medencei, akár vásárhelyi, akár székelyföldi szintről - már nem ekként szerepel. Minden esetre Marosvásárhely gasztro-kultúrája messze a legfejlettebb a régióban, ami nem meglepő, ha figyelembe veszük, hogy a város nagymúltú egyetemi központ és közel 150.000 lakosa van.
Az új hullámos kávézókat három csoportba sorolhatjuk. Vannak a puritánok, ahol szinte csak kávé kapható, esetleg egy-két sütemény. Ide tartozik a dicsőszentmártoni Pavos, a resicabányai Atelier, a brassói CH9, a temesvári Doppio és Birou, a nagyváradi és temesvári kirendeltséggel bíró Street Coffee Roasters, a kolozsvári Koffer, Ibric és Let’s Coffee. Utóbbi előtt, mivel beltere mondhatni nincs is, mindig kávérajongók csoportja áll. Mint Liczkai Attila kávészakértő egy alkalommal elmondotta, előfordul, hogy olyan kávé kerül a darálóba, melyből egy presszó többezer forintba kerül, de gazdára talál, mivel az igazi kávéínyencek külön ezért is képesek meglátogatni e kultikus egységet.
