Pacalpörkölt a Napfény városában

Negyed évszázada még nem volt érzékelhető, hogy több helyen lehet pacalt kapni Szegeden, mint Budapesten.

BORBÉLY ZSOLT ATTILA
2022. 04. 14. 13:44
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Midőn a kilencvenes évek középén egy életre megszerettem a pacalt egy csíkszeredai étteremben elfogyasztott pacallevesen keresztül, nem vettem észre, hogy e kultikus magyar alapanyag népszerűsége, az étlapokon való megjelenésének gyakorisága régiókhoz kötött. Akkoron két egyetemre jártam, azok lokációja (egyik szegedi, másik budapesti) illetve a temesvári otthonom határozta meg kulináris horizontomat, nem volt lehetőségem sokat kalandozni másfelé.

Márpedig negyed évszázada még nem volt érzékelhető, hogy mennyivel több helyen lehet pacalt kapni Szegeden és környékén, mint Budapesten.

A különbségre az elmúlt hónapokban ébredtem rá, amikor a „Pacalemberek” nevű Facebook-csoportban többen is feltették a kérdés, hogy hol lehet a magyar fővárosban pacalpörköltet kapni, és bizony nem túl sok hely jutott eszembe a ma még működők közül, azok is több évtizedes élmények: Pozsonyi kisvendéglő (ami a Delikátesz nevet viselte egykoron, midőn pacalt ettem náluk), meg a Gigler családi vendéglő a Föld utcában. A többi, mint a Telihold, a Sramli, a Simon pince már bezártak. A Korhely, ahol a 2010-es évek közepén ettünk négy elemből álló pörköltválogatást, köztük pacalt, már levette e fogást az étlapról, a Rosensteinban csak csütörtökön főznek pacalt. Tény az is, hogy a fővárosban még soha nem indultam pacalt „vadászni”, de Szegeden, Makón, Kecskeméten, vagy a Kiskunságban vadászat nélkül is beleakad az ember remek pacalpörköltekbe.

S ahogy végigpörgettem az elmúlt évek étterem-látogatásainak emlékeit ebből a szempontból, bizony arra következtetésre jutottam, hogy Szeged Magyarország pacalfővárosa.

E gondolatot megerősítette Cserna-Szabó András 77 magyar pacal, avagy a gyomor csodálatos élete című remek munkája is, amelyben a szerző Dunapataj mellett Szegedet nevezi a „másik pacalfővárosnak”. (A 77 valójában csak 76, mert kezdve Bornemissza Annával és befejezve Bíró Lajossal, a legkülönbözőbb szerzőktől begyűjtött receptek között van egy kucsmagombából készülő „hamis pacal” recept is. Ha már a „hamis pacaloknál” vagyunk, Erdélyben, ahol a pacallevesnek román hatásra hatalmas kultusza van, olyannyira, hogy a magyar tulajdonokban levő éttermek nagy része is a kínálatba veszi, a csirkehúsból készült radóci csorbát szánják azoknak, akik hamis pacalt ennének. De láttam vegetáriánus étteremben laskagombából készült változatot is a régió legnépszerűbb levesének „kiváltására”. A valódihoz a savanykás íz, a gazdag tejfölözés, a fokhagymás ízesítés és a fehér szín közelíti ezeket.)

A Dunapataj–Szeged párosra visszatérve megjegyezném, előbbi 3000 lelkes nagyközség, kissé túlzás pacalfővárosnak nevezni, akkor is, ha 1998 óta pacalfőző versenyt szerveznek és sokan Dunapacalnak becézik a települést.

A pataji Tanya bisztró remek pacalpörköltjéről már írtam, kétségkívül kifogástalan volt, de a „pacalfőváros” státust inkább kötném a pacalt kínáló vendéglők számához, mint egy mégoly jól megszervezett versenyhez, amelynek kezdeményezői és megrendezői előtt egyébként le a kalappal. Dunapatajon az említett vendéglő mellett egy pizzéria meg egy kávézó található.

Szegeden kapásból féltucatnyi éttermet tudnék említeni, ahol pacalt kínálnak, többnyire ízleteset. Azt már Cserna-Szabó könyvéből tudtam meg, hogy 2009 óta minden évben „pacalpárbajt” szerveznek Szegeden, aminek jellemzően a Diófa vendéglő ad otthont. Az idei dátumát még nem közli a rendezvény honlapja, egyelőre a tavalyiról tudhatunk csak meg egyet-mást, a lényeg, hogy eddig már 12 alkalommal szervezték meg e versenyt, legutóbb 27 csapat állt csatasorba.

Egyszóval a Napfény városa pacalfőváros is, ahol a Fasor étterem az, amit a legtöbb pacalrajongó kedvenceként említ. Legendás pacaljuk 60 dkg, magyarán egy normál adag háromszorosa, ára ottjártamkor, múlt hónap legvégén 2280 forint volt, azóta volt némi emelés, ezidőtájt 2740 forintot fizetünk érte, de még így is a „best buy” kategóriába sorolnám. A honlapról megtudhatjuk, hogy évente 12 000 adagot adnak el.

A Fasor étteremben közel húsz esztendeje jártam, a pacalt nem kóstoltam, nemrégiben elsősorban azért tértem be hozzájuk, hogy megízleljem annak az étteremnek a kultikus fogását, amiről a pacalrajongók országszerte ódákat zengenek. (Akkor még az szerepelt a honlapjukon, hogy a www.pacalporkolt.hu domaint is lefoglalták, s e cím is az étterem honlapjára mutat. Ezt a passzust ma már nem leltem a weboldalukon, pedig nagyon kerestem. Az említett címen e pillanatban nem jön be semmi, mindazonáltal vélhető, hogy nem engednek el egy ilyen remek poént és marketingfogást. Megcsörgettem őket, de az egyébként nagyon kedves és szívélyes felszolgáló nem tudott plusz információval ellátni domainügyben.)

Fél adagot kértem, az is alkalmas a jóllakásra a ropogós héjú friss bolti kenyérrel és frissen szelt hegyes erőspaprikával. A pacalfőzésben a legérzékenyebb mozzanat, hogy az alapanyag tálaláskor ne legyen rágós, de legyen még harapása, tartása. Ezt itt tökéletesen eltalálták, mint ahogy jó volt a szaft állaga és mennyisége, az ízesítés nemkülönben.

Az élmény birtokában teljes mértékben megértem, hogy sokan más településekről is ide zarándokolnak pacalt enni. Jómagam visszatérek még. Az étterembe is, illetve e rovatban a kínálat többi részére.

Elérhetőségek:

Fasor étterem

Szeged, Bérkert utca 52.

Telefonszám: +36 20 438 0010

Honlap: https://fasorvendeglo.hu

E-mail-cím: [email protected]

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.