Ferdinánd: szeretni való családi bisztró a Tisza-tó kapujában

Midőn közel három évtizede a főzés a mindennapjaim részévé vált, a Magyar Konyha lett az egyik legkedveltebb olvasmányom. Olyannyira, hogy begyűjtöttem antikváriumokban és bolhapiacokon a korábbi évjáratokat is. 

Ebben az időben nem sejtettem, hogy a Magyar Konyha lesz az a sajtóorgánum a 2010-es koncepció- és szerkesztőségváltás után, amit azért fogok kedvenc lapomként emlegetni, mert túlzás nélkül minden egyes cikket élvezettel el lehet benne olvasni. 

2010-től a Magyar Gasztronómiai Egyesület szellemi vonzáskörébe tartozó szakértők és szakírók határozták meg a lap dizájnját, tartalmát és minőségét. S annak dacára, hogy a gasztroforradalom motorjaként működő szervezet ma már nincs egyedül a páston, a vendéglátás minőségi szegmensét képviselők már több szervezetbe tömörülnek, a Magyar Konyha megítélésem szerint továbbra is a leghitelesebb és legszínvonalasabb gasztronómiai kiadvány. 

Fotó: Borbély Zsolt Attila

Tíz esztendeje annak, hogy a folyóiratban a Tisza-tó gasztronómiájáról olvastam egy figyelemre méltó írást, nem sokkal később azt is megtudhattuk a lapból, hogy Csík János lett a Tisza-tavi gasztronómia nagykövete. Akkor határoztam el, hogy e csodálatos tájegységet közelebbről is meg kell ismerni. 

Telt-múlt az idő, gyűltek a Tisza-tóról szóló lementett anyagok, de a családi nyaralások csak nem kanyarodtak arrafelé, ha belső-magyarországi célpontot választottunk, a Balaton győzött. A baráti gasztroturnék irányát pedig jellemzően a történelmi borvidékek szabták meg. 

Idén végre sort került a Tisza-tóra. Kézenfekvő volt, első gasztrocélpontnak egy útba eső vendéglőt válasszunk, valahol a Tisza-tó kapujában. Szinte kínálta magát a Street Kitchen és a Dining Guide által is méltatott kunmaradasi Ferdinánd bisztró. 

A Tiszafüredtől alig több mint húsz kilométerre eső városnak a központjában érdemes leparkolni, mert az étterem előtt nem sok hely van. Onnan csak pár perc séta vár ránk, de előtte megcsodálhatjuk a parkoló mellett a Tamási Áron-idézettel („azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”), magyar és székely zászlóval ékített székely kaput. 

Fotó: Borbély Zsolt Attila

Az igen hamar népszerűvé vált bisztró beltere és terasza meghitt, sok zöldnövény, békebeli kredenc, fonott butykos, háztartási tárgyak biztosítják az otthonos hangulatot (műnövények is akadnak, ezeket akár mellőzni is lehetne).

Az étlap eklektikus, úgy tűnik, mintha mindent bele szerettek volna venni, amit a közönség szívesen fogyaszt. Van egy street foodos vonaluk pizza, burger, gyros, pasta, valamint egy hagyományos magyar, de megjelenik a választékban az ázsiai csirkemell is. Kínálnak az általunk rendelt fogásokon kívül többek között birka- és marhapörköltet, babgulyást, rántott húsokat, sajtokat és zöldséget, rostonsülteket, csülköt, pitéket, túrógombócot és portugál krémes kosárkát.

Egyik érdekességük a lengyel zurek, egy kolbászos zöldséges leves, aminek alapja a rozslisztből több napig készült kvász. (Több recept is elérthető magyar nyelven, egyik például ez ITT) 

Fotó: Borbély Zsolt Attila

Az italválasztékot lehetne szélesíteni. Háromféle nem kiemelkedő balatoni bort tartanak, pedig a Kunságban megannyi kiváló bor készül, jó lenne a borválasztékban is érvényesíteni a bemutatkozó sorokban említett lokalitást. A sörválasztékot kézműves sörökkel lehetne gazdagítani, jelenleg csak nagyipari multisörökből válogathatunk. Tarthatnának például békésszentandrási söröket, hogy az Alföldön maradjunk ez esetben is. 

Fogadófalatként remek sajtos pogácsát kaptunk. A kötött-tészta leves ízletes volt, mindig öröm egy olyan helyi specialitást kóstolni, amiről eladdig csak receptoldalakon olvashattunk. A kovászos pizza ízre, állagra egyaránt megnyerő, a szélét élvezet volt a pacal mártásába tunkolni. 

Mert csülkös pacalt is tartanak. Füstölt csülökkel készítik, mint sokfelé, aminek köszönhetően kap egy plusz füstös aromát az étel, de a szaftja nem lesz ragadós, kollagénes, holott ez a körmös-csülkös-farkas vagy akár füles pacalnak a lényege. A pacalt egyébként ebben a változatában is élvezettel ettük. Mellé kovászos uborkát kértünk, amit vékony kígyóuborkából készítettek, jól eltalálva az ízharmóniát és a roppanós állagot.

Megelégedésünkre szolgált a házias krumplipürével tálalt rántott harcsa, ízletes volt a hagyományos felfogásban készült, párolt káposztával és hagymás tört krumplival körített kacsacomb is, bár ez kissé túlkészült. Szívesen jellemezném a hamburgert is, de mire észbe kaptam unokaöcsém az utolsó morzsáig megette. 

Ő nagyon dicsérte. A csirkeszárnyról a kedves és szívélyes felszolgálónk elárulta, hogy mirelit áruból van, de nem tudta elvenni asztaltársunk kedvét tőle, egyébként a KFC-stílusban készült, enyhén csípős szárny ízletes volt. 

Fotó: Borbély Zsolt Attila

Tisztességgel elkészített házias ételeket kínálnak itt családi keretben, családias hangulatban, rendkívül kedvező áron. Egy levesre, hat főételre, két liter limonádéval, egy másfeles szódával és egy szörppel a számla 18 250 forintra rúgott. Vélhető, hogy a Kárpát-medencei viszonylatban is ritka jó ár-érték arány nem kis mértékben járul hozzá a hely látogatottságához. 

Ottjártunk napján ünnepelték az étterem működésének második évfordulóját, s ebből az alkalomból mindenkit megkínáltak egy ajándék pezsgővel. Készültek alkoholmentessel is, hiszen a vendégek jó része autóval érkezik hozzájuk. 

Mi mást kívánhatunk e szeretni való családi vendéglő tulajdonosainak, mint azt, őrizzék meg lelkesedésüket, lendületüket s még sok, hasonlóan sikeres jubileumot ünnepelhessenek. 

Elérhetőségek:

Ferdinánd bisztró

Kunmadaras, Kunhegyesi út 14.

Telefonszám: + 36 30 754 9537

Honlap: http://www.ferdinandbisztro.hu

Borítókép: A Ferdinánd bisztró egyik fogása (Fotó: Borbély Zsolt Attila)