Olasz ízek a Cenk aljában: a brassói Prato

Az állandó étlap az olasz konyha közismert és népszerű fogásait kínálja.

Borbély Zsolt Attila

2022. 09. 13. 14:58

További Repeta híreink

A természettel összhangban: Szászi Viridárium Étterem

Hasonló a helyzet Brassóban, ahol immár a tizenkettedik magyar napokat szervezik meg, idén is telt házas, hétszáz embert megmozgató kulturális esemény volt a nyitógála. E rendezvénysorozat jó apropót ad arra, hogy évente ellátogassak e festői szépségű városba, s ha már itt jár-kel az ember – ahol a történelmi központban egyik színvonalas vendéglátóhely a másikat éri –, akkor a kulináris kalandozás sem maradhat ki a programból.

Jellemző dilemma, hogy mit válasszunk, egy régebben már meglátogatott, garantáltan kiemelkedő helyet vagy egy jobbacskának tűnő újat. Ezt a dilemmát tegnap a társaság döntötte el. Az esti borkóstoló vendége Kiss János volt, a bodrogkisfaludi Breitenbach pincészet mindenese, akinek a város legjobb éttermét szerettem volna megmutatni, tekintve, hogy csak egyetlen hely meglátogatására volt időnk.

Az elmúlt években végigjártam a város mind a tizenkét ma is működő olyan vendéglátó egységét, amit a Gault Millau kalauz legutóbbi, 2019-es kiadása értékelt. 12,5 ponttal rendelkezik a Bistro del Arte, 12-vel a Prato, a Dei Frati, a Poarta Schei 4 és a Sub Tampa.

Ezek közül a Prato volt számomra a legmeggyőzőbb, mely egy hangulatos, igényes olasz hely Brassó történelmi központjának egyik sétálóutcájában.

Magas beltér, fapadló, a bárpult oldalán kőberakás, a sarokban zöldnövény, a falon modern festmény. Az asztalon igényes só- és borsdaráló, továbbá minőségi olívaolaj. Mi a fedett teraszon ültünk le, ahonnan kihajolva rálátni a város fölé magasodó 950 méteres Cenkre, ahol valaha a hét vidéki millenniumi emlékmű egyike, az Árpád-szoborként emlegetett alkotás állott, amit 1913-ban bombatámadás rongált meg, majd vihar döntött le, újjáépítését a világháború, s az azt követően berendezkedő román hatalom akadályozta meg. (Kicsinyített mása megtekinthető a királyszállási Nagy-Magyarország emlékpark millenniumi szoborkertjében.)

A Pratóban autentikus olasz konyhát visznek, kiváló alapanyagokra építve, melyek egy része megtekinthető a vendégtérben elhelyezett jégágyon. A frissen érkezett, halászott (s nem tenyésztett) halakból készült ételek külön papíron olvashatók: osztriga, továbbá tonhal-, kardhal-, morgóhal-, tengeri sügér-ételek nyersen és grillezve.

Az állandó étlap az olasz konyha közismert és népszerű fogásait kínálja: pizzákat, pasta-kat, rizottókat, sült húsokat és halakat, köztük nem kevés különlegességet, például mangó chutney-s kacsamájpástétomot, báránykarajt, vagy Rossini bélszínt Angus marhából. A desszertfront is túlmutat a tiramisu-panna cotta-profiterol hármason.

A borlap hatvan, főként román és olasz bort számlál, ezek felét pohárra is kimérik cseppet sem olcsón. Tartanak néhány kiemelkedő whiskyt és pálinkát. A sörválaszték szélesíthető lenne környékbeli kézműves tételekkel, egyedül az Azuga nem kiugró kisüzemi sörei közül tartanak egyetlen egyet a nagyipariak mellett. Lenne miből válogatni, Brassóban működik évek óta a „Mustata de bere” (magyarul Sörbajusz) nevű főzde, de stílszerű lenne akár nagyszebeni sört is kínálni, Nembeert, Urbant vagy SB-t.

A kiszolgálás mindkét látogatásunk alkalmával megkülönböztetetten udvarias volt, jó tempójú és szakszerű.

Mivel a hely teljesítménye semmit sem változott, arról a két fogásról is szót ejtek, melyek még ma is étlapon vannak a korábban fogyasztottak közül. (A thai levest kivették a választékból legutóbbi látogatásunk óta, ami akár profiltisztulásként is felfogható, a pirított gyökérzöldséggel körített pancetta-s sertésszűz helyett ehetünk ma például sous vide iberico sertéskarajt.)

Az étlapon az egyes fogások nevét olaszul adják meg, a gyakorlott étteremlátogató elégedetten nyugtázhatja, hogy többnyire nem kell a lentebb olvasható fordításra pillantást vessen, az olasz konyha szakkifejezései lassan beleolvadtak nyelvünkbe.

A „carpaccio di manzo con tartuffo” szépen tálalt, komoly adag marhabélszín-carpaccio, szarvasgombakrémmel, amit a szépen, henger alakúra formázott hús belsejébe kentek. A hártyavékony hússzeletek által képezett ellipszis közepére salátát halmoztak, igényes zöld levelekből és vékonyra vágott retekből, rajta kecskesajtkorongok és parmezánlemezkék. A műfaj egyik legjobbja, amivel valaha találkoztunk. Kértünk hozzá focaccia-t is, pizza-kenyér zsánerűt sütnek, jófélét.

A kardhal-carpaccio-t kaprival és olívaolajjal tálalják, ez is kiválónak bizonyult. A tonhal-sashimi passió-gyümölccsel remek ötlet, a citrusos ízvilágú déli gyümölcs-marinádban kínált halat, ha wasabi helyett zöld korianderrel társítanák, inkább ceviche-ként ennénk, a szójaszósz dacára. De nem is a megnevezés a lényeg, hanem a magas fokú ízharmónia.

A lazacos-spárgás pizza is remek volt, mind a tészta, mind a feltétek tekintetében.

Múltkor a legizgalmasabban hangzó desszertet szúrtuk ki: „Sfera di ciocolatto e zabaione di bailey’s”: a jó minőségű alapanyagból készült csokoládégömb jó ízű, jó állagú csokifagyit rejt, ami akkor vált láthatóvá, midőn ráöntik a meleg Bailey’s-mártást, ami megolvasztja a gömböt. Igényes, ötletes, szépen kivitelezett desszert volt ez. Kérdeztük is a felszolgálónkat, hogy tud-e hasonlót ajánlani, határozottan a „Baretta di ciocolatto alla crema di tonka”-ra mutatott.

Jó érzékkel tette, desszertünk, ha megjelentésben és ízben nem is, de alapelképzelésben emlékeztetett az etalonnak tekintett korábbi élményre. Csokimorzsával, csokikrémmel valamint friss, üde eperaguval kísért, pazar vaníliakrémmel töltött csokikalodát kaptunk. Kreatív, látványos zárófogás volt ez is.