A Balaton-felvidék istenáldotta táj, egyedi hangulatú, páratlan szépségű bortermő régió, melyet egyszerre éltet és veszélyeztet a turizmus. Szeremley Huba, a magyar borászat és közélet tavaly elhunyt legendás alakja nem véletlenül beszélt minden fórumon arról, hogy „meg kell őrizni a tájban az embert”.
Ennek jegyében a szőlőtermesztés és borkészítés mellett szürke marhákat, racka juhokat, mangalicákat tartott, éttermet is működtetett. Ismereteim szerint övé volt az első olyan országos szinten számontartott, rangos vendéglő, mely e tájakon egy adott pincészethez kötődött.
Ma már egy sor ilyen étterem illetve meleg ételt is kínáló borterasz működik, a Laposa család négyet is működtet, gasztronómiai szempontból magas színvonalon (többek között a Szőlőhegy bisztrót, mely épp Szeremley Huba Szent Orbán éttermének helyén nyílt), de említésre méltó a csopaki Söptei és Petrányi pincészet étterme, a paloznaki Homola pince Sáfránkert étterme, Trombitás Zoltán „Mi a kő” nevű étterme Köveskálon, a badacsonyörsi Folly Arborétum és persze a Szászi Viridárium a Szentgyörgy-hegyen, közelebbről Hegymagason, hogy csak a legjobbakat említsem azok közül, ahova eddig sikerült eljutnom. (Kiemelkedő élményt nyújtott dörgicsei Pántlika pincészet, valamint a csopaki Szent Dónát Kúria étterme, de ezeket sajnos a veszteséglistára írhatják a gasztrokalandozók.)
„A Szent György-hegy egy olyan termőhely, melynek természetes flórája és faunája a mai napig egyedülállóan érintetlen. Teljes valójában kizárólag a természettel összhangot kereső gazdálkodáson keresztül mutatható be. Hiszem, hogy közösségünk erőfeszítéseinek köszönhetően a térképen egyre inkább egy organikus szigetként kezd kirajzolódni” – mondja Bencze István, aki Szászi Endréhez hasonlóan vegyszermentesen gazdálkodik, bioborokat készít beavatkozásmentesen.
Tény, hogy badacsonyi borvidék e festői vulkánján egyre gyarapodnak a természetközeliség, a fenntarthatóság és a vegyszermentesség képviselői, ami felettébb örömteli. A természethű bioborok helyi úttörője Szászi Endre, akinek ásványos, komplex, strukturált borait több mint másfél évtizede övezi a borrajongók szeretete és respektusa.
A Szászi pincészet étterme méltán viselheti a „viridárium” (díszkert) nevet, itt nemcsak a táj szépsége, hanem az étteremnek otthon adó épület jó ízléssel kialakított, ápolt, szemgyönyörködtető szűkebb környezete is lenyűgözi a látogatót, mint ahogy egyébként az étterem beltere is. Minden apró részlet a helyén van a bejáratnál elhelyezett kosaras préstől az asztalokat díszítő mezei virágokon át a halk, helyhez illő háttérzenéig.
A külcsín mellett a belbecsre sem lehet panasz. Séfnek megnyerték Régeni Jánost, akit az ínyencek a vászolyi Zománc bisztrócskából ismerhetnek.
