Lassan elszokunk tőle, de talán mégis itt a tavasz. A szőlőben elindult a rügyfakadás – kissé késő ugyan, de kezd az időjárás beilleszkedni a korábbi közép-európai kerékvágásba. Ami a szőlő és boros ember számára létszükséglet. A rendszer és rendszeresség, a visszafogottság, a szolid és szelíd napsugár, csendes eső, a vágyott kiegyensúlyozottság.
Ez az a háttér, amit a szőlő – ez a végtelenül változatos, sokszor makrancos és hektikus növény igazán kedvel.
A kiszámítható, megbízható, segíteni kész időjárás.
Az évjárat alapvetően egy adott klímához köthető, évenként rendszeresen visszatérő körforgás a szőlő életében.
Nálunk hivatalosan még négy évszak váltja egymást – ami egyes években sajnos valóban csak a papírforma marad. Mert sokszor érezzük már úgy, hogy inkább közelítünk a kettőhöz, ami a szőlőnek és az embernek sem jó. De eltelt Szent György napja is – április 24., ami a gazdasági év fordulónapja is volt valamikor. Ekkor hajtották ki az állatokat a legelőre, és kezdte meg elszámoláshoz kötött őrző-védő ténykedését a gulyás, csikós, juhász és talán a mesebeli libapásztor lány is. Kőszegen pedig megrajzolták az arra az évre érvényes szőlővesszőt, a gyönyörűséges „szőlő jövések könyvébe”. Ez a szépséges hatalmas kötet évről évre dokumentálta – és teszi tudtommal ma is, hogy ezen a jeles napon, április 24-én éppen milyen volt az átlagos szőlőhajtás a borvidék egyes dűlőiben, különféle szőlőfajtáknál.
Az egyik legszebb könyv, amit valaha a kezemben foghattam. De miért is rajzolták le a hajtásokat? Természetesen elsősorban azért, hogy az évjárat alakulására tudjanak majd következtetéseket levonni belőle.
Gondos gazda készül a jövőre, tudni szeretné, hogy mi kerül majd a pincébe szüret után.
Az évjáratos bor egy adott év terméséből készül. Ma ez számunkra szinte kötelezően elfogadott tény. A legtöbb bor, ami manapság készül, valóban egy-egy év tenyészidejének karakterét mutatja.
De vajon a szőlő tényleg azt szereti, amit mi, emberek is? Aligha.
Mi ragaszkodnánk a folyamatos napsütéshez, bújunk az eső elől, fázunk, ha havazik vagy fúj a szél – a szőlőnek ezekre mind szüksége van.
Régebben nem így volt. Azokon a borvidékeken, ahol a borokat biztonságosan el lehetett tenni egyik évről a másikra, sokszor nemcsak a fajtákat szüretelték egybe, de az évjáratokkal is segítettek a minőségen. Ez manapság a minőségi borkészítésben nem divat, vagy legalábbis nem tudunk róla.
Az egyszerűbb borkategóriáknál ez továbbra is megengedett, de a drágább borok szinte kivétel nélkül egy adott évjáratból készülnek.
Nem kötelező persze a gazdáknak így eljárniuk, de az eredetvédett kategóriáknál ez így járja. Kivétel Champagne. Itt az alapállás az, hogy az elmúlt nagyjából tíz évet leszámítva rendszerint fel kellett használni a ritka melegebb évjáratok termését a gyengébbek javítására. Érdekes módon ezt sok más borvidék is átvette még akkor is, ha nem szenvedett általános napsugárhiányban.
A pezsgők zöme tehát a világ legtöbb termőhelyén több évjárat terméséből készül.
Itt az öreg boros kontinensen egyelőre jóval nagyobb jelentősége van az évjáratnak, mint a tengerentúlon. Ott a legtöbb terület meleg zónákba esik, ahol sokkal nagyobb gond a csapadékhiány, mint beérett szőlőt találni. De miért is fontos az évjárat? A borok zöme nem igényel hosszabb érlelést. A legtöbb fehér- és vörösbort általában a piacra kerülés utáni két-három éven belül elfogyasztjuk.
Nagyon kicsiny része az a világ borkínálatának, amit valóban érdemes érlelni, több évig, netán évtizedig dédelgetni.
Viszont, ha úgy döntünk, hogy mégiscsak megtöltjük a pincénket vagy a borhűtőnket remekbe szabott kedvenc borainkkal, nos ezt csak a legjobb évjáratok boraival tegyük. Mégpedig épp azért, mert nem bírja minden bor és minden évjárat az érlelést. De talán ennél is fontosabb, hogy az a bor, amelyik jó alapanyagból készült és érlelhető is, valószínűleg nem fog csalódást okozni. Ami viszont kezdetben is hitvány volt, az érleléstől nem lesz jobb. Magyarul fölösleges még a helyet is pazarolni rá. Önmagában a kor, itt sem érték. Legfeljebb számolhatunk egyfajta korral járó bölcsességgel, megkaphatjuk az évjáratok lenyomatát, de az élmény ettől nem lesz jobb. A nagyon öreg tételeknek jobbára előszereteti értéke van. Értékeljük ritkaságát, jó esetben tartósságát, családunk vagy éppen szűkebb vagy tágabb közösségünk múltját. Ami nem jelenti egyben azt is, hogy például a tezaurálási céllal bort gyűjtők tábora gyengeelméjűekből állna. Szó sincs erről, de érdemes tisztában lenni a valóban arra méltó tételek és évjáratok sorával.
A hazai kínálatban a tokaji édes borok, elsősorban aszúk ebben a szűkebb körben is megállják a helyüket, egy-egy jobb évjárat aszúi valóban 50-60 évet is kibírnak a pincében.
Optimális tárolási körülmények között és általában a legjobb termelők pincéiből.
De milyen is valójában egy jó, figyelemre méltó évjárat? Elsősorban kiegyensúlyozott. Mentes az extrém időjárási viszonyoktól. Nem túl hűvös, de nem is forró. A csapadék akkor és olyan mennyiségben érkezik, amit a szőlő szeret. Kis éjszakai permetek, hajnali zivatarok, tavaszi kitartó, lassú esők. Érett és egészséges szőlő, jó arányok, egyensúly, harmónia. Akárcsak nálunk, embereknél.
Turay Pince olaszrizling 2020 Neszmély
Szűretlen, seprővel palackozott olaszrizling. Illata meggyőző, tiszta, határozott és tele van friss, fiatalos szőlős jegyekkel, leheletnyi fanyarsággal. Lendületes savvakkal indul, jó arányokkal és egész pici cserzőanyaggal folytatódik. Hosszú és telt a korty, mégis végig megmarad az üdeség benne. Szép bor, egy gondolkodó és profi natúrboros pincétől.
Fischer Borhát badacsonyi sauvignon blanc 2020
Általában nem vagyok híve a hazai sauvignon blanc boroknak, ritkán akad a horgomra igazán élvezetes. Viszont Badacsony újra bemutatkozott a New York-palotában, így volt alkalmunk eddig nem ismert finomságokat is felfedezni. A Fischer Borház régóta készíti határozott és precíz borait a Szent-György-hegy lábánál, ezúttal a tőlük még nem kóstolt sauvignon blanc is ott volt a kínálatban. Tiszta és határozott elképzelés, finoman sós árnyalásokkal alátámasztott aromatika. Sok és szép sav, kiegyensúlyozott karakter. Valódi Badacsony, valódi fajtakarakterrel.
Borítókép: A Badacsony (Fotó: Szabad Föld)
