„Ízek, textúrák, illatok és egy csipet szeretet” – a Tihanyi Yacht Club Füge étterme

A koncepció az ázsiai és nemzetközi fúzió mentén alakul, de több fogást is a magyar konyha ihletett.

Az AUM étterem megnyitásáról hallva elzarándokoltam Óbudára, mire a Hajós utcába költözés után ismét meglátogattam volna őket, már lehúzták a redőnyt a pandémia miatt. Az Aumban ottjártamkor csak két fogást kínáltak, egyik a kacsaleves volt, a másik a kacsás pirított tészta, ami „pad ki mau” névre hallgatott. Jobban szeretek hosszabb étlapról választani, de némi morgolódás után úgy döntöttem, maradok, és a tésztafogás mellett tettem le a voksom. Ez maga volt a tökély, talán a legjobb, amit a műfajban ettem. Kértem és kaptam hozzá zöld koriandert és chilit, ami kis mozsárban érkezett. A környezetre nem sok pénzt fordítottak, a tálalóeszközökre annál többet. Nem állom meg, hogy ne idézzem az Aumra vonatkozó részt Varga Dániel önéletrajzából. Ezzel az étteremmel „berobbantunk a budapesti gasztronómia elitjébe a kísérletező és néha pimasz, progresszív ázsiai vendéglátásunkkal. Hitvallásunk azt tanítja, hogy az étkezés komplexebb a fogyasztásnál. Élményt szolgáltattunk markáns és különleges ízekkel. Szakmai elismerésünk a Gourmet Fesztivál szakmai zsűrije által adott első helyezés, amely érzékeltette velünk, hogy jó úton haladunk.”

A jeles séf nem is említi önéletrajzában a KNRDY helyén nyílt Mylow bisztrót, amely beírta magát a gasztronómiai csúcsélményeim közé. A magyar, a dél-amerikai, az olasz és a távol-keleti konyha világának egyedi fúziójával találkozhattunk itt, ez önmagában egyedülálló, s hadd tegyem azt is hozzá, hogy a kóstolt négy fogás mindegyike a kiváló és a katartikus között mozgott. Sajnos mire megírtam volna a beszámolómat a Kárpátiaéttermek.hu oldalra, illetve e rovatba, a hely bezárt.

A Badhanna sem nyer említést a Füge honlapján, pedig e helyről igencsak jókat lehetett olvasni. Talán rövid volt az együttműködés. Amikor e rovatban Zelnik Bálint kollégám írt a helyről, már más jegyezte a konyhát. Egyébként a Badhannában jómagam is kedvező tapasztalatokat szereztem tavaly októberben.

Szezonban Varga Dániel 2021 nyarától, tehát immár harmadik éve a Tihany Yacht Club Füge éttermének konyháját vezeti. Mint írja, kilépett „a chefek biztonságos konyhai birodalmából”, és étteremüzemeltetőként felelősségteljesebb pozíciót vállalt, ahol különleges és baráti kapcsolat alakult ki a vendégekkel.

A koncepció továbbra is ázsiai és nemzetközi fúzió mentén alakul, de több fogást is a magyar konyha ihletett.

 A Füge séfjeként készült interjúból megtudhatjuk, hogy a természet és a kert adja leginkább az ihletet Varga Dánielnek.

 

A vendégek is kapnak ebből egy kis ízelítőt, a teraszt muskátlik helyett fűszernövények szegélyezik, nemcsak a jól ismertek, például citromfű és menta, hanem különlegességek is, mint a japán petrezselyem, a thai és lila shiso, szent bazsalikom, sarkantyú, lemon bush. Ezek egy részét később viszontláthatjuk a tányérokon. A fűszernövények mellett megismerhetjük az egérdinnyét és a malabár spenótot is.

Az étterem beltere puritán, minimális dekoráció ékíti, a kávézórészlegen viszont egy falat szenteltek Bujtor Istvánnak és a ceausescui cenzúra dacára Erdélybe is eljutott A Pogány Madonna című filmnek, amely alkotás még a román közönség körében is nagy sikert aratott akkoriban. A terasz hangulatos, a park susogó fáinak lombkoronái között feldereng a tó is.

 

Az étlap rövid, összefogott, viszont nem kevés izgalmat hordoz még olvasva is. Ottjártunk idején, e hónap elején, az általunk rendelt fogásokon kívül szerepelt az állandó étlapon ibuki sushi-rizs lecsóval és gyömbérrel, mesterleves rámentésztával, gyöngytyúkkal, retekkel, a vegánok számára green peace címszó alatt „hajdina, avokádó, sárgadinnye, répa”, továbbá pad thai, mirabella szilvával, kókusszal, ami kérhető argentin vörös garnélával vagy tandoori csirke-supreme-mel. Kínálnak még mangalicatarját pankó morzsában sütve, aiolival és füstölt parázsburgonyával, ossobucco-pörköltet káptalantóti szürkemarhából nyelvvel, burgonyagombóccal, vargányával, finom főzeléket kókusz-tofuval és licsivel, valamint desszertként „ordát, bodzával és rizslappal”. A gyermekeknek szánt fogások: rántott csirkefalatok rósejbnival és uborkasalátával, valamint paradicsomos spagetti rántott mozzarellával.

Néhány fogást napi ajánlatként kínálnak, itt szerepelt a később még szóba kerülő pazar somlói, 

sütnek továbbá elképesztő hozzáértéssel nápolyi pizzát.

 Varga Dániel megtalálta méltó társát a pizzaszekciót felügyelő szakemberben, mindkettejükkel volt alkalmam elbeszélgetni, közös bennük a felkészültség és a perfekcionizmus. Az is szóba került, hogy miért nincsenek magyar kézműves sörök a választékban. Tartottak, de nem volt rá igény. Ez az érv, amire nehezen mondhat bármit is a vendég, akinek ugyebár egy étterem életéből a leghálásabb pozíció jut: beül élvezi a produkciót, majd fizet és távozik.

Fotó: A képek a szerző felvételei

Kínai tojással, csicsókával és vakaróval kínált marhatatárral indítottunk. A tálalás a Mylow-ból volt ismerős, a vakaró bambuszpárolóban érkezett szénaágyon. Maga a tatár vibráló volt, összetett, harmonikus, kifejezetten értékeltem, hogy a húst nemcsak hogy nem darálták, hanem nem is vágták egészen apróra, így sokkal jobb állagélményt nyújtott.

 

Hasonlóan izgalmas volt a káptalantóti szürkemarha lábszárából készült gulyás, amit massaman curryval, ananásszal, baóval, mogyoróval kínálnak. A vakaró, avagy bodag kissé tömör volt, a bao is lehetett volna levegősebb egy fokkal, de így ebben a formában is mindkét étel átütő élményt adott. Ilyen fogásokért járunk étterembe, amelyek elgondolkoztatnak és megihletnek komplexitásukkal.

 

A fehércsokoládés szamócapite vágódeszkára helyezett üveglapon érkezett, e megoldást is a Mylow-ban láttuk először. Képzőművészeti alkotásnak is beillett volna. Maga a pite nem hordozott különösebb izgalmat, viszont körítés annál inkább: kókuszdip, pirított kókuszreszelék és kókuszcsips, habcsók, keserűcsoki-mousse, eper coulis, faeper és ehető virág került mellé. Továbbá lemond bush, shiso és hokaiki (e fűszernövénynek nem leltem nyomát a világhálón, de a maga betonágyásában így szerepelt a neve). Összhatásban meggyőzőnek ítéltük a produkciót.

Köztudott, hogy több meghatározó távol-keleti konyha, talán leginkább a thai és az indonéz „művelői” tudatosan törekednek az ízek minél összetettebb egyensúlyát elérni.

 

Alighanem ezt a célt szolgálta a kiváló alapanyagokból készül, szaftos somlói galuska üdítése passió-gyümölcsös mangómártással. A végeredmény lenyűgöző.

Mint ahogy lenyűgöző volt a Füge étterem is egészében.

Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki kulináris kalandokat, ötleteket keres, és értékeli a tányérokon megjelenő kreativitást.

Füge étterem

Tihany, Rév utca 7.

Telefonszám: + 36-70-426-6949 Honlap: https://tihanyyachtclub.hu/etterem

E-mail-cím: [email protected]

Borítókép: Fehércsokoládés szamócapite a Füge étteremben (Fotó: Borbély Zsolt Attila)