Érdekes elméleti kérdés, hogy mekkora szintű politikai nyomás kell egy diktatórikus rendszerben ahhoz, hogy ne nyomorítsa meg az embert lelkileg, hanem inkább egyfajta passzív ellenállást provokáljon ki belőle. Visszatekintve úgy vélem, hogy a közel negyed évszázados Ceausescu-uralom utolsó korszakában, a nyolcvanas években annak dacára, hogy a társadalmat átszőtte a besúgóhálózat, hogy a véleményüket akárcsak baráti körben vállaló ellenzékieket is rendszeresen kihallgatták, az elnyomás inkább dacreakciót szült.
Már a kamaszok is rendszerellenes politikai véleményt formáltak, népszerűek voltak a féllegális önképzőkörszerű kisközösségek, amiket papok, tanárok építettek maguk köré, a táncházmozgalom, az amatőr színjátszás és persze a rendszerrel szembe menő rockzene.
A Beatrice és a P. Mobil zenéje a hetvenes/nyolcvanas évek fordulóján szinte hozzáférhetetlen volt, a Szabad Európából és az Újvidéki Rádióból felvett anyagokat másoltuk egymásnak, de ez is elég volt e zenekarok átütő népszerűségéhez. Kerestük a politikai mondanivalót a dalszövegekben, s pontosan tudtuk, kire gondoljunk, amikor együtt üvöltöttük a kazettás magnóból szóló Nagy Feróval, hogy
Nem kell, hányszor mondjam, nem kell, akkor sem kell semmi,
Semmi nem kell, nem kell, tőled nem kell, nem kell
Még ha nem kell sem kell semmi
Semmi nem kell, nem, nem, nem, nem kell!
Az „őszinte kőkemény rock” címszó alá sorolt együttesek dalszövegei megannyi azonosulási pontot kínáltak. S nemcsak Erdélyben. Akkoriban más lehetőség nem lévén (útlevelet csak a diktátor bukása után kaptam, az internetet még elképzelni sem tudtuk) levélben tartottam a kapcsolatot hasonló korú fiatalokkal, akik ugyanezt a zenét hallgatták ugyanezzel az életérzéssel.
Majd jött az ún. „új hullám”.
Elképesztő volt, hogy főleg az anyaországi lányok körében mekkora népszerűségre tett szert ez a megszólalásmód, amit mindmáig összeegyeztethetetlennek érzek a rockzenével.
S bizony a tegnapi rockerek mintegy vesszőcsapásra újhullámosok lettek.
Ha akkor azt mondja nekem valaki, hogy eljön az idő, amikor az „újhullámos” jelző egyértelműen pozitív konnotációval bír majd számomra, nevetségesnek ítéltem volna a felvetést is.
De bizony így lett.
Az „újhullámos” kávézók egy magasabb minőségi szintet képviselnek az addigiakhoz képest. Minden tekintetben, legyen az a dizájn, a kísérőitalok műfaja (a legritkább esetben lehet találkozni ezekben az egységekben kommersz multi termékekkel, például kólával és társaival vagy nagyipari sörökkel, már persze ha egyáltalán tartanak sört) és főként persze a fő profil, a kávé.
Magas ársávba tartozó, különleges minőségű alapanyagból, nagy szakértelemmel főznek kávét a legjobb technológia felhasználásával.
Hasonló a helyzet az „újhullámosnak” mondott sörökkel is. Ezek képviselik a sörkészítés csúcsát, nem ragozom a témát, hiszen két rovatbeli szerzőtársam, Vásárhelyi István és Pelles Márton e kérdés különböző dimenzióit bontja ki írásaiban irigylésre méltó felkészültséggel.
Ha azt halljuk, hogy „újhullámos” cukrászda, tudhatjuk, hogy kiváló alapanyagokból készült, könnyed, élvezetes, kreatív süteményekre számíthatunk, s ugyanez a helyzet az „újhullámos” reggelizőkkel.
Az elmúlt hónapokban több ilyen helyre is sikerült eljutni, nemcsak Nagyszebenben, Temesváron, a Balaton északi partján és Debrecenben, hanem a fővárosban is. Ellátogattam a Franziska mindkét egységébe, a Deszkába és az „Edison és Jupiter” nevű brunchozóba is. Valamennyi egység a minőségelvet követi, legyen szó most a legutóbbiról.
A lokáció kiváló, a beltér hangulatos, igényes, a belsőépítész ügyesen elegyítette a korszerű és a századfordulós ízlésvilág elemeit. Népszerű lehet a hely, mert az étlap már kissé elhasználódott, lassan cserére szorul.
Annyi biztos, hogy ha ide beülünk és szétnézünk, megannyi jelzést kapunk arról, hogy jó helyen járunk.
A polcokon minőségi borok és Gabko chilik, az itallapon nagyipari, kommersz terméket nem találunk egyáltalán, ennek becsülendő, mintaértékű mivoltáról már többször szóltam.
A békésszentandrási Nagy Magyarország Fogadó tulajdonosa jut eszembe erről, aki ezt az értékválasztást „önként vállalt multimentességnek” nevezte. Ami egyben önként vállalt bevételkiesés is.
Az étlap igényes, kreatív, bizalomgerjesztően összefogott. A fő téma kalács, ez kíséri a hely specialitásait. Címszavas rákereséssel hamar megtudhatjuk, hogy maga tulajdonos, Matusek Nóra süti a könnyed, foszlós, jó ízű kalácsot.
A továbbiakban említett variánsok mellett ehetünk kalácsot lekvárra, vagy érlelt sonkával és házi készítésű vajkrémmel, továbbá kézműves sonkával (vagy szalámival), vajkrémmel és sajttal, s végül tépett csirkével, paprikásan, marinált uborkával. A kalácsra épülő reggelik mellett rendelhetünk omlettet, granolát, mangós smoothie bowlt, édes bundáskenyeret, „pufipalacsintát” termelői lekvárral, valamint füstölt lazacos, kaviáros, tejfölös mentás palacsintát.
Magyar pezsgőket, borokat, minőségi üdítőket kínálnak, speciality kávét főznek. Söröket az Etyeki Sörmanufaktúra szállít nekik, mint megtudtam, ebben a döntésben a termék megjelenése is számított a tulajdonosoknak, nemcsak a minőség. Tény, ami tény, e sörfőzde míves címkével ellátott csatos palackjai igencsak impozánsak.
Sajnos a baráti áron kínált libamájas kalácsreggeli elfogyott, s a második opciónkkal, a füstölt pisztrángos céklasalátás változattal sem tudtak szolgálni, de mint a fentiekből is sejthető, volt az étlapon több ínycsiklandó további tétel is, nem volt nehéz mást választani.
Kértünk végül első fogásként fehérrépából készült napi krémlevest, amit pirított kókuszcsipsszel, őszibarackdarabokkal és liofilizált málnával üdítettek. A levest lehetett volna selymesebbre, homogénebbre turmixolni, de adott formájában is megnyert minket.
Akárcsak a madárbegy-alapú salátával körített kecske-camembert-es, burgerszerű kalácskompozíció is.
A tükörtojásos, lazacos és lazackaviáros variáns is meggyőzőnek bizonyult.
Aranygaluska címszó alatt kalácsalapú gubatortát kaptunk, madártejöntettel. A merész átirat egy színvonalas „regebéd” remek zárását képezte. Esztétikus tálalás, jó ízek, megnyerő állagok jellemzik a helyet.
A kiszolgálás kiváló, mondhatnánk, tanítható. Pincérünk felkészült, udvarias, kommunikatív, motivált és gyors.
A felszolgálási díj 15 százalék, ami inkább a Michelin csillagos éttermek világára jellemző, s ott sem általános, de a lokációhoz és minőséghez viszonyított kifejezetten kedvező árakat figyelembe véve ezen nem morgolódtunk. Mint ahogy azon sem, hogy kártyás fizetés esetén további 1,5 százalékot is felszámolnak. A nem is oly lassan kiépülő digitális diktatúra egyik fő eszköze a készpénz felszámolása, egy okkal több, hogy használjuk.
Szerettük az Edison és Jupitert. Ebédidőben érkeztünk, de jó érzés lehet itt kezdeni a napot a reggel kilenc órás nyitáskor, akár a legendás „pezsgő és kaviár” kombóval.
Jó szívvel ajánljuk a helyet minőség rajongóinak.
Edison és Jupiter
Budapest, Dorottya u 1.
Telefonszám: +36 70 345 0840
Honlap: https://web.facebook.com/edisonandjupiter
E-mail-cím: [email protected]
Borítókép: újragondolt aranygaluska (Fotó: Borbély Zsolt Attila)
