Visszatérő téma e rovatban, hogy milyen alapon érdemes éttermet választani. Baráti tanács, étteremkalauzok, webes portálok kerültek eddig szóba elsősorban. De van még egy lehetséges szál. Egy olyan termék mentén is érdemes elindulni, legyen az minőségi sous-vide zacskó, prémiumbor, csúcsminőségű kolbász vagy ritka kézműves sör, amit csak olyan üzletvezető rendel meg, aki többet akar nyújtani a vendégeknek az unalmas középszernél.
A minap a legkisebb partiumi főzdében tettünk látogatást egy közeli jó barátommal, a Twin Sunsnál voltunk, amit két régi jó barát, König Rudolf és Vida Ottó működtet szenvedélyből. Mint mesélték, négy évig voltak osztálytársak a helyi Ady Endre líceumban.
Évente 25-30 hektolitert főznek, a söreiket egyelőre csak palackban forgalmazzák.
A főzetek még finomhangolhatók, de jelen formájukban is élvezetesek.
Ez idő tájt háromféle kapható. A Moss Lake egy Amarillo komlóval készült American Pale Ale, barátságos, 5,8-as alkohollal, jól belőtt, nem eltúlzott keserűséggel (37,8-as IBU). A neve angol – magyar szójáték, ejtsük nyugodtan mosléknak, ez nem zavarja őket, sőt erre játszottak rá.
A Citra komlós Brew New World nevű hoplager kapcsán gyorsan kiderült, hogy hasonlóak zenei preferenciáink, az Iron Maiden közel negyven éve a kedvenceim közé tartozik, a Brave New World című lemezük egyike a legjobbaknak. (Asszociálhattunk volna persze Aldous Huxley 1931-ben írt klasszikusára is, de elsőként a Maiden került szóba, mint ihletforrás.)
A Twin Suns sörei közül a kedvencem A New Hop névre hallgat, Chinook és Citra komlóval főzött, majd Mozaikkal hidegkomlózott IPA.
Az alkoholt itt is visszafogták, szerintem túlságosan is, ha sört főznék 6,5-re állítanám be az APA-ákat és IPA-kat, de annyi biztos, hogy ezt a sört így, könnyedebb formában is bármikor örömmel innám, napszaktól és hangulattól függetlenül.
Visszatérve az étteremválasztásra, egy olyan hely, ahol egy ilyen minőségorientált, kevéssé ismert, apró főzde söreit választékba veszik, megérdemel egy látogatást.
Így jutottunk el a Tavernába, mely egyike a város régebbi éttermeinek, korábban is magyar tulajdonban volt. Ez általában abból sejthető, hogy magyar étlapot is tartanak, pontosabban ez esetben az étlapot úgy szerkesztették, hogy tartalmazza a magyar változatot. Mind a román, mind a magyar ételnevek alatt olvasható az ételek angol megnevezése is. Így mindenki azt a variánst böngészheti, amely nyelven szívesebben vagy jobban olvas. Indokolt lenne, hogy a jelentős magyar közösségek által lakott erdélyi és partiumi városokban a román kézben levő helyek is tartsanak magyar étlapot Nagyváradtól Szatmárnémetin keresztül Kolozsvárig, de ez sajnos nem jellemző, sőt inkább azt látjuk, hogy
a magyar tulajdonban levő helyek esetében sem általános a kétnyelvűség.
A Tavernában bűbájos a kiszolgálás, a kedves, szívélyes pincér hölgy magyar, elbeszélgettünk vele borokról, ételekről, vendéglátásról. Megkínált a ház különlegességének számító kétféle töményitallal is, megkóstolhattunk egy aszalt szilván érlelt pálinkát és egy bodzapárlatot, utóbbi kifejezetten izgalmasnak bizonyult. Értékelendő, hogy egy helyi magyar kistermelő borait forgalmazzák, más kérdés, hogy a kóstolt királyleányka sajnos nem ütötte a mércét. Öreg ászokhordóra gyanakszom, ami a bor nem kívánt illatanyagának forrása lehet.
Alkalmunk volt elbeszélgetni a tulajdonossal, Mundrucz Rolanddal is, aki egy bő éve vette át az üzletet. Alakított kicsit a dizájnon, visszavett a nyers téglás, boltíves pincehelyiség kukoricás-paprikafüzéres dekorációjából, magyar népi mintákat festetett a falra és új kulináris koncepciót fogalmazott meg. A magyar ételekre alapozó, néhány román és nemzetközi fogással kiegészített kissé eklektikus étlapot egy tapasrovattal színesítette. Kiderült, hogy az egyik legjobb helyi étterem kiváló séfje mellett dolgozott éveket, különböző pályákon, tehát ismeri a séfszakma csínját-bínját, akár a konyha vezetését is elvállalhatná.
Rendeltünk egy pacallevest, ami sűrűbbnek tűnt az optimálisnál, a tulajdonos szerint a vendégek így szeretik. Ezzel nehéz vitatkozni, mint ahogy azzal is, hogy amikor a legjobb minőségű extra szűz olajat tette az asztalra, a vendégek reklamáltak, így döntött a visszafogott íz- és illatvilágú pomace mellett. Mint megtudtuk, ugyanez a helyzet a balzsamecettel, a vendégkör visszakövetelte az átlátszó ipari ecetet. A borsdarálók meg eltünedeztek, így maradt a őröltbors-szóró.
A vendégkör megtartását célozhatta az is, hogy nem váltottak gasztronómiai profilt, hanem kiegészítették azt. Aki a megszokott kulináris vonal miatt látogat ide, rendelhet többek között padlizsánkrémet, babgulyást, rablóhúst, cigánypecsenyét, túrós-tejfeles-szalonnapörcös puliszkát, aki pedig nyitott más irányban is, vélhetően a tapasrovatból választ. Vagy a manapság annyira népszerű street food vonal mellett marad, kínálnak ugyanis pasta-kat és burgereket is.
Ez is jó döntés lehet, Roland elmondta, hogy egy felkészült pasta-séfet vett fel, aki a mindenfelé elterjedt száraztészta helyett friss tésztával dolgozik.
A tapasárakat igyekeznek alacsonyan tartani, alighanem azért, hogy minél többen belekóstoljanak ebbe az ízvilágba is. A maga kategóriájában korrekt adagnak számító fogások ára átszámolva 900 és 1300 forint között mozog, ami szinte hihetetlen 2023 őszén. Amúgy is kedvező a díjszabás, a főételek átlagára 3000 forint körül van, az előételek, levesek, desszertek sincsenek túlárazva.
Az említett leves mellett négy tapa-t kóstoltunk. A fekete kagyló remek volt, a mártást az utolsó cseppig kikanalaztuk, meggyőzött a csicseriborsólisztben sült bébitintahal is, az ázsiai stílusú rántott garnéla jobbfajta mirelit áruból készült.
Végül, de nem utolsósorban megnyerőnek találtuk a mézzel, kecsketelemeával és aszalt gyümölcsökkel társított bundázott padlizsáncsíkokat. (A telemea jellegzetes helyi sózott friss sajt.)
Szerettük a Tavernát, szívesen betérnénk máskor is. Érdemes volt a Twin Suns sörök útját követni.
Taverna étterem
Nagyvárad, Szaniszló (jelenlegi román nevén: Mihai Eminescu) utca 2.
Telefon: +40 770 736 828
Honlap: https://www.facebook.com/tavernaoradea/
E-mail-cím: [email protected]
Borítókép: Feketekagyló-tapa (Fotó: Borbély Zsolt Attila)
