Így jutottunk el a Tavernába, mely egyike a város régebbi éttermeinek, korábban is magyar tulajdonban volt. Ez általában abból sejthető, hogy magyar étlapot is tartanak, pontosabban ez esetben az étlapot úgy szerkesztették, hogy tartalmazza a magyar változatot. Mind a román, mind a magyar ételnevek alatt olvasható az ételek angol megnevezése is. Így mindenki azt a variánst böngészheti, amely nyelven szívesebben vagy jobban olvas. Indokolt lenne, hogy a jelentős magyar közösségek által lakott erdélyi és partiumi városokban a román kézben levő helyek is tartsanak magyar étlapot Nagyváradtól Szatmárnémetin keresztül Kolozsvárig, de ez sajnos nem jellemző, sőt inkább azt látjuk, hogy
a magyar tulajdonban levő helyek esetében sem általános a kétnyelvűség.
A Tavernában bűbájos a kiszolgálás, a kedves, szívélyes pincér hölgy magyar, elbeszélgettünk vele borokról, ételekről, vendéglátásról. Megkínált a ház különlegességének számító kétféle töményitallal is, megkóstolhattunk egy aszalt szilván érlelt pálinkát és egy bodzapárlatot, utóbbi kifejezetten izgalmasnak bizonyult. Értékelendő, hogy egy helyi magyar kistermelő borait forgalmazzák, más kérdés, hogy a kóstolt királyleányka sajnos nem ütötte a mércét. Öreg ászokhordóra gyanakszom, ami a bor nem kívánt illatanyagának forrása lehet.
Alkalmunk volt elbeszélgetni a tulajdonossal, Mundrucz Rolanddal is, aki egy bő éve vette át az üzletet. Alakított kicsit a dizájnon, visszavett a nyers téglás, boltíves pincehelyiség kukoricás-paprikafüzéres dekorációjából, magyar népi mintákat festetett a falra és új kulináris koncepciót fogalmazott meg. A magyar ételekre alapozó, néhány román és nemzetközi fogással kiegészített kissé eklektikus étlapot egy tapasrovattal színesítette. Kiderült, hogy az egyik legjobb helyi étterem kiváló séfje mellett dolgozott éveket, különböző pályákon, tehát ismeri a séfszakma csínját-bínját, akár a konyha vezetését is elvállalhatná.
Rendeltünk egy pacallevest, ami sűrűbbnek tűnt az optimálisnál, a tulajdonos szerint a vendégek így szeretik. Ezzel nehéz vitatkozni, mint ahogy azzal is, hogy amikor a legjobb minőségű extra szűz olajat tette az asztalra, a vendégek reklamáltak, így döntött a visszafogott íz- és illatvilágú pomace mellett. Mint megtudtuk, ugyanez a helyzet a balzsamecettel, a vendégkör visszakövetelte az átlátszó ipari ecetet. A borsdarálók meg eltünedeztek, így maradt a őröltbors-szóró.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!