Sepsiszentgyörgy a maga 50 000 lakosával Székelyföld legnagyobb városa, nem számítva persze a 116 000-es Marosvásárhelyt, ahol a magyar lakosság székely identitása igencsak megkopott az idők során. A következő a sorban a szinte azonos nagyságú Csíkszereda és Székelyudvarhely (34 500, illetőleg 31 300 lélek), a többi város Gyergyószentmiklóstól Kézdivásárhelyig 20 000 lakos alatt marad.
Ennek megfelelően alakul a vendéglátó paletta színessége is, Szentgyörgy azzal együtt, hogy legjobb étterme, a Szikra lehúzta a tavalyi év végén a rolót, még mindig a legtöbb igényes vendéglátóegységgel rendelkezik a székely városok között, talán Székelyudvarhely veszi fel vele a versenyt.
A legjobb székelyföldi éttermeket tömörítő Gasztrotérképen két egységgel szerepel a város, az Indivino-valés a Kastéllyal, de figyelemre méltó a helyi ihletésű nemzetközi konyhát vivő B The hotel, a fősodratú magyar hely, a Szentgyörgy pince, s a minőségi street food és BBQ-fogásokat kínáló Gado is, amelyről mindeddig nem szóltam e rovatban.
Pedig, ha van jól kitalált egység, amely minden tekintetben minőséget képvisel, akkor a Gado az. Tulajdonosai Dóci Lóránt, valamint Kovács Gábor Áron (utóbbi egyben a Kastély étteremnek is a tulajdonosa). Kettejükkel érdekes, tavaly októberben közzétett beszélgetést nézhetünk-hallgathatunk.
Az étlap a Gado Times nevet viseli, megismerkedhetünk benne a kínált italokon és ételeken kívül a Gado-figurákkal, amelyeket a hely saját márkájú termékeinek címkéin is viszontláthatunk. Neveik – Gréta, a macska, Alfonz, a vaddisznó, Dalma, az egér és Orlando, a szarvas – kezdőbetűi adják ki az étterem nevét. Hogy a különös részletességgel megrajzolt figurák mögött élő, hús-vér emberek húzódnak-e meg, nem derül ki, mindenesetre az ételekre várakozva igencsak élvezetes olvasmány a jellemzésük.
Hadd idézzek a számomra legrokonszenvesebb karakterről szóló részből. Alfonz az 56 éves, történelemtanári végzettséggel rendelkező vaddisznó „a holland–német határ környékén található Vaals faluban született (…), nagyapja erdélyi származású (…). Kamaszkorát néhai nagyapjánál töltötte, ahol az esti sakkpartik után gyakran szóba került az öreg életútja egy-egy korsó sör mellett. (…) Szereti a Tarantino-filmeket, leszámítva Djangót, mert az túl mainstream neki (igen, így lehet szalonképesen, hazugság nélkül eufemizálni azt, hogy a film nettó BLM-propaganda – megjegyzés tőlem, BZSA). Kedvenc regénye Hrabaltól a Sörgyári capriccio és Stephen Kingtől a Kedvencek temetője (…), kedvenc zenéje a Pink Floyd Animals című lemeze, de barátaival motoros turnékon a black metalt sem vetik meg (…). Néhány éve vásárolt egy vidéki házat nagyapja szülőfalujában, ahol sörmanufaktúrát alakított ki, és sört gyárt Sepsiszentgyörgy legkülönlegesebb bisztrójának, a Gadónak.”
