A borválaszték igényes, nagyvárosi szinten is átlag feletti, több mint félszáz tételt kínálnak, zömmel minőségorientált erdélyi és Kárpátokon túli pincészetektől, de akad a választékban anyaországi és olasz bor is. Hét nemes nedűt pohárra is kimérnek. Hatféle sörük van, zömmel nagyipari multitermékek az Asahi- és a Heineken-portfólióból, de tartanak egy Paulaner-főzetet is.
A sörárak meglepően kedvezők, a kisüveges Ursus és a Temesvári hét lejbe kerül (ez 1,40 eurónak felel meg), a Paulaner 16 lej, hasonló színvonalú partiumi helyeken ennek másfélszerese a megszokott. A tömény italok között is akadnak figyelemre méltó tételek. Öröm lenne a Zetea és a Bran gyümölcspárlatok mellett prémium székely pálinkákat is látni az itallapon, például a nemzetközi érmek sorát begyűjtő udvarhelyi Jamytól vagy a háromszéki Saint Georgius főzdétől.
A kiszolgálás kedves, udvarias, szívélyes. Mindkét fiatal pincér hölgy, akikkel szót váltottunk, magyar volt.
A bruschetta-válogatás igen komoly adag, előételképpen három ember számára is elegendő, három-három, nem kiugró minőségű pirított bagette-karika érkezik egy tányéron szépen elrendezve. Készítenek üde paradicsomosat, vargányásat sajttal besütve és érlelt sonkásat, amibe egy-egy minimozzarellát és koktélparadicsomot tűznek.
A fehér boros fekete kagyló jó ízű, nem főtt túl, a lé kifejezetten ízletes, tunkolásra vagy kikanalazásra csábító, az viszont érthetetlen, hogy miért van annyi törött héjú kagyló a tányérban s miért van tele a lé kagylóhéjtörmelékkel.
A bordírozott, majd sajttal besütött sertésszűz szárazabb az optimálisnál, lehetett volna óvatosabban, kíméletesebben hőkezelni. Ezzel együtt nem élvezhetetlen. Szépen tálalták, formázott dekorropogóssal, jó állagú mártáspöttyökkel, zöldfűszeres olajjal, tejszínes vargányamártással és jól sikerült jázminrizzsel.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!