A Bibliában az asztal mindig is a jelenlét helye volt – ahol Isten jelen van népével, és népe tagjai egymással. Ez a béke helye is, ahol harmónia, szeretet, jóakarat van azok között, akik az asztal köré gyűlnek. Az asztal gyakran az összetartozás szimbóluma is, a családot és a közösséget ünneplő rituálék helyszíne. A civilizáció kezdeteitől léteznek az ünnepek, melyek szinte mindig évfordulók. Lehetnek nulladik évfordulók, amelyeket majd számos további követ. Megannyi alkalom a megállásra, emlékezésre, számvetésre, örömre vagy éppen szomorúságra. A naptári év fordulója talán azért jelentős, mert nem személyes ünnep, hanem a teljes közösség ünnepe. De ugyanígy a legszélesebb közösségek számára is alkalom az ünneplésre például a természet megújulása. Európában – ma még, és bízzunk benne, hogy így marad a jövőben is – a karácsony a legtágabb körben megtartott ünnepünk. Ugyan sokan sajnos nem a karácsony valódi jelentésének megfelelően ünneplik, hiszen az ige megtestesülése – nem fenyőfáról, ajándékokról és végnélküli étkezésekről szól, mégis nagyon szomorú lenne, ha legalább így, egyre profánabb módon sem emlékeznénk meg az Úr Jézus születéséről.
Hogyan ünneplünk? Lehet magánosan is, de az ünneplésnek az egyik sajátsága, hogy többnyire közösen éljük át az ünnepet. Az ünneplésnek ma (is) elválaszthatatlan része az, ami a fehér asztal mellett történik. A közös étkezés és italfogyasztás az ókortól kezdve része a spontán vagy éppen szertartásosan végig vitt ünneplésnek. A fehér asztal varázsa semmivel nem helyettesíthető. Ahol igény és szokás, ott az sem baj, ha szertartása van egy vacsorának. Maga az asztal kifejezés etimológiája szerint a tetra-peza-ból származik: »négylábú«, bútor.
Az Ószövetség szerint Izráel korai időszakában csak a fejedelmek, illetve nagyon előkelőek házában voltak asztalok. A kitett kenyerek asztala a szent sátor, és a templom szent helyének szép és értékes berendezési tárgya. Ezen az aranyozott asztalon volt kitéve az a kétszer hat kenyér, amelyet csak a papoknak volt szabad elfogyasztaniuk. Az újszövetségi korban már Izráelben is elterjedt, általánossá vált a mai értelemben ismert asztalok használata. A családi asztal a család közösségi életének központja, akit emellett vendégül láttak, a közösség védelme alá került. De az Úr asztala körül gyülekezik össze rendszeresen az újszövetségi gyülekezet is. Az Úr asztala az Úrral és a gyülekezet tagjaival való közösség szimbóluma. Kár lenne tagadni ennek a ténynek a jelentőségét.