A Bibliában az asztal mindig is a jelenlét helye volt – ahol Isten jelen van népével, és népe tagjai egymással. Ez a béke helye is, ahol harmónia, szeretet, jóakarat van azok között, akik az asztal köré gyűlnek. Az asztal gyakran az összetartozás szimbóluma is, a családot és a közösséget ünneplő rituálék helyszíne. A civilizáció kezdeteitől léteznek az ünnepek, melyek szinte mindig évfordulók. Lehetnek nulladik évfordulók, amelyeket majd számos további követ. Megannyi alkalom a megállásra, emlékezésre, számvetésre, örömre vagy éppen szomorúságra. A naptári év fordulója talán azért jelentős, mert nem személyes ünnep, hanem a teljes közösség ünnepe. De ugyanígy a legszélesebb közösségek számára is alkalom az ünneplésre például a természet megújulása. Európában – ma még, és bízzunk benne, hogy így marad a jövőben is – a karácsony a legtágabb körben megtartott ünnepünk. Ugyan sokan sajnos nem a karácsony valódi jelentésének megfelelően ünneplik, hiszen az ige megtestesülése – nem fenyőfáról, ajándékokról és végnélküli étkezésekről szól, mégis nagyon szomorú lenne, ha legalább így, egyre profánabb módon sem emlékeznénk meg az Úr Jézus születéséről.
Hogyan ünneplünk? Lehet magánosan is, de az ünneplésnek az egyik sajátsága, hogy többnyire közösen éljük át az ünnepet. Az ünneplésnek ma (is) elválaszthatatlan része az, ami a fehér asztal mellett történik. A közös étkezés és italfogyasztás az ókortól kezdve része a spontán vagy éppen szertartásosan végig vitt ünneplésnek. A fehér asztal varázsa semmivel nem helyettesíthető. Ahol igény és szokás, ott az sem baj, ha szertartása van egy vacsorának. Maga az asztal kifejezés etimológiája szerint a tetra-peza-ból származik: »négylábú«, bútor.
Az Ószövetség szerint Izráel korai időszakában csak a fejedelmek, illetve nagyon előkelőek házában voltak asztalok. A kitett kenyerek asztala a szent sátor, és a templom szent helyének szép és értékes berendezési tárgya. Ezen az aranyozott asztalon volt kitéve az a kétszer hat kenyér, amelyet csak a papoknak volt szabad elfogyasztaniuk. Az újszövetségi korban már Izráelben is elterjedt, általánossá vált a mai értelemben ismert asztalok használata. A családi asztal a család közösségi életének központja, akit emellett vendégül láttak, a közösség védelme alá került. De az Úr asztala körül gyülekezik össze rendszeresen az újszövetségi gyülekezet is. Az Úr asztala az Úrral és a gyülekezet tagjaival való közösség szimbóluma. Kár lenne tagadni ennek a ténynek a jelentőségét.
Ne féljünk hát ünnepi asztalt teríteni és ezzel is kiszakítani magunkat a hétköznapok egyhangúságából. Szinte mindegy is, mi kerül az asztalra, sokkal fontosabb maga a mód, ahogy mindez történik. Az előkészületek, a hagyományos tárgyak, abroszok, bármi, amit csak ilyenkor veszünk elő. Az odafigyelés, az egymásra hangolódás, a csendes készülődés és az öröm. Optimális esetben nem mi vagyunk a középpontban, nem az étel-ital, ami az asztalra kerül, mégis övezze különleges megbecsülés ezt az alkalmat. Nem szeretnék végképp eltérni a borhoz köthető mondókámtól, de talán itt megemlíthetem, hogy hívő reformátusként elég sok problémát okoz számomra a bor és egyáltalán az asztal körüli örömszerzés kérdése. Néha úgy érzem, az Úr nem biztos, hogy velem tartana finomságokban tobzódó asztalaink felé, máskor épp ellenkezőleg, örül, ha örömöt szerzünk másoknak. Ünnepre készülve ezért ez utóbbi változatnál maradnék és ajánlanék néhány igazán méltó és sokak számára emlékezetes bort az ünnepi asztalra. Mert ilyenkor bort kell inni. Módjával persze és máskor is, de karácsonykor feltétlenül. Igaz, hogy a gyengécske hópelyhek csak átlibbennek a szürke fák között, olyan, mintha éppen csak megkínálnának a tél hangulatával, de azért hűvös van. Testes, telt, meleg tónusú borokra van ilyenkor szükség, olyanokra, amiket kóstolhatunk kicsit melegebben is. Szép vulkáni talajon termett olaszrizlingek, furmintok, juhfarkok ideje ez, akár kerül töltött káposzta az asztalra, akár nem. A savakra szükség van, bármi kerül is a tányérra. Jóféle kadarka, bikavér szerintem szintén nem hiányozhat a kínálatból. És persze egy jó édes szamorodni vagy aszú. Az este – vagy éppen az ebéd – csúcspontja. A meleg, buja, fűszeres simogatás ilyenkor különösen jól tud esni. Akárcsak a közös hálaadás.
Persze ihatunk buborékos italokat is, de talán az a karácsonynál harsányabb hátteret parancsol magának. De bármi kerüljön is a pohárba, lehetőleg magyar gazda borát válasszuk. Felelősséggel tartozunk ugyanis a birtokok, a szőlősorok, borvidékek fennmaradásáért. Rajtunk múlik ugyanis, hogy lesz-e kinek eladni a jóféle magyar bort.
Áldott karácsonyt!
Ha igazi mennyei karácsonyi fogást szeretnénk az ünnepi asztalra tenni, nos, szívesen megosztom Kalla Kálmántól tanult receptemet:
Libamájfalat
A sült libamájat apró kockákra vágjuk, sózzuk, borsozzuk és összekeverjük. Mogyorónyi golyókat formázunk belőle és finomra vágott szarvasgombába hempergetjük.
Nem igazán bonyolult, igaz? Viszont igazán ünnepi hangulatot teremt, akár pillanatok alatt… Ha netán nem lenne otthon friss szarvasgombánk, akkor se keseredjünk el, hiszen, ha a májat jól készítettük el, akár fűszeres, pirított mandulával vagy dióforgáccsal is elkészíthetjük. Egészen kiváló kísérője egy szép tokaji édes bor.
Orsolyák Attila Úrágya 2017
Öreg tőkék bora, ennek minden előnyével és nehézségével. A nehézség a termelőé, az öröm a fogyasztóé. Visszafogott édeskésen fűszeres illat, a jó értelemben vett neutralitás tiszta példája. Időt és levegőt kér a pohárban, hogy kinyíljon és a sós-ásványos karakter is érezhető legyen benne. Szerkezete teszi igazán széppé ezt a bort. Kiegyensúlyozott, textúrája finom és selymes.
Balassa István Tokaji Aszú „Villő” 2017
Mesebeli illatokkal indul, őszibarack és kajszi, mazsola köntösbe bújtatva. Az illatával el lehet telni – de persze pont ezért vágyunk rá annyira, hogy meg is kóstoljuk. Savai az évjáratnak megfelelően a puhább, kedvesebb aszú-savak közé sorolható. Mégis van benne vibrálás és élet. Ízében is rendkívül gazdag, kiegyensúlyozottságát horribilisnek tűnő 240 gramm fölötti cukortartalma sem befolyásolja. Ez a bor általában nem csak nekünk tetszik. Jó értelemben kiveri a biztosítékot, ahol pohárba kerül.
Erzsébet Pince Tokaji Aszú 6 puttonyos 2017
A jó aszúk talán leglényegesebb összetevője a tökéletesen érett és koncentrált aszúszem. A kiegyensúlyozott, extremitásoktól mentes nyár megengedte, mindkét évjáratban megengedte, hogy kiváló minőségű aszúszem szülessen a borvidéken. Hála érte, hogy sok termelő élt a lehetőséggel és remek aszúkat készített. Mert ezt a vibráló gyümölcsösséget, az élénk és játékos savakat nem lehet nem szeretni. Kitűnő ételkísérők annak ellenére, hogy magas cukortartalmuk van. Az Erzsébet Pince aszúnak aromatikája és puha tapintása minden évjáratban a legszebbek közé emeli a borvidéken.
