Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.
Márai Sándor: Füveskönyv 68 - Az ünnepekről
***
Kinek-kinek mást és mást jelentenek az ünnepek. Mára sajnos a HÚSVÉT lényege többnyire elkerüli a magyarokat. Nagy kár, de ez egy másik történet. Valamiféle ünnepet viszont szinte minden család kerít magának többnyire tavasszal, megújulással, pogány gyökerekre építkezve. Ez alapvetően jó, mert legalább van alkalom arra, hogy leüljünk egy kis csevegésre. Talán beszélgetésre is futja az időnkből. Jó lenne, ha így lenne. Ami szintén elengedhetetlen, az az ünnepi asztal. Étellel-borral. Számomra más nem képzelhető el – mármint valamiféle bormentes asztal. Mert a bor jó esetben jó. A szívvel készített étel is jó, még ha ízben vagy állagban nem is felel meg az éttermi elvárásoknak. Az együttlét, az odafigyelés és az adás öröme jó, ha ott van velünk. Az sem baj, ha a sonka kicsit sós vagy netán kemény.
A napokban Tokajban jártunk egy kisebb csapattal. Ez sokaknak nem újdonság, valójában nekem sem, hiszem évente többször járom végig ezt az utat. Amiért ez most talán mégis több volt egy egyszerű borvidéki látogatásnál az a társaság, a nyitottság, a profizmus és elkötelezettség együttes jelenléte.
Mindenki tudja, hogy Tokaj épp úgy komoly gondokkal küzd, mint a többi huszonegy borvidék. Vagy az olasz, francia, német bortermelők. Mert valahol, valakiknek az érdekei nem támogatják a jó minőségű borok, a gyökerekhez hű termelők tovább élesét. Ez nem csak magyar probléma. Épp ezért felemelő olyan emberekkel tölteni három napot, akik nem a negatív oldalát látják csak egyre szomorúbbnak tűnő jövőnknek. Akik mindkét oldalon – termelői és fogyasztói – felveszik a kesztyűt. Remek borok, kitűnő beszélgetések, hosszas tanulás és igazi receptív borkedvelők körében elfelejtjük a ránk nehezedő nyomást. Úgy éreztem, szinte kaptam egy megelőlegezett FELTÁMADÁST, hangozzék ez bármilyen patetikusan is.