Tudjuk jól, hogy magyarokkal bárhol találkozhatunk a világban, mindannyiunknak voltak már vélhetően meglepő felismerései. Arra azonban egyáltalán nem számítottam, hogy Kiotóban a Musashi gyönyörű kézi készítésű kései között fog valaki magyarul megszólítani. Ráadásul nem is akárki, hanem maga az üzletvezető, Papp Vallentin.
A japán kések minden szakács számára nélkülözhetetlen konyhai eszközzé váltak. De pontosan mitől is olyan jók a japán kések? Tényleg jobbak, mint a nyugati megfelelőik?
A sokak által ismert japán késeket kétféleképpen lehet elkészíteni: honyaki vagy kasumi a két változat. A kasumi egy polirozás forma. A honyaki során tömör, magas széntartalmú acélt használnak, míg a kasumi készítésekor kemény acélréteget kovácsolnak a puha rétegek közé. Ez egyfajta "san-mai"- 3-rétegű kovácsolás A kasumi pengéket könnyebb élezni, mivel lágyabb a magjuk. A kovácsmester felmelegíti a pengét, és formába kalapálja, majd hideg vízben edzi. Ez az ismétlődő folyamat erős, tartós pengét fog adni. Az európai pengék általában lágyabb acélból készülnek, a Rockwell-skálán körülbelül 52-56 értékek közötti, míg a japán kések esetében 58-65 közötti keménységűek. (A Rockwell-keménység olyan anyagtulajdonság, amely azt fejezi ki, hogy egy anyag felülete mennyire szilárd, milyen mértékben ellenálló a külső mechanikai behatásokkal szemben.)
Ezeket a hallatlan kitartással és hosszas kézi munkával készített késeket a chefek világszerte használják, nem véletlenül. Szinte elnyűhetetlen, hallatlan éles kések rendkívül keresettek kivételes élességük, tartósságuk és a hagyományos kézműves készítési módjuk miatt. Sokszor találkoztam már én is hasonlókkal, de olyan kínálat, mint a Musashi üzletében, még nem került elém korábban.
Papp Valentint először arról kérdeztem, hogy keveredett ide:
„Tavaly tavasszal utaztam először Japánba. Ezt az utat 4-5 évig tervezgettem és sajnos a Covid-19 miatt csúszott picit a dolog. Eleinte csak 1-2 hetet gondoltam itt maradni, de minél többet terveztem, a végére már 3 hónap lett belőle. Tokióban kezdtem az utat de utána leginkább a kis falvakat szerettem volna bejárni különböző prefektúrákban hogy elkerüljem a tömeget, illetve hogy megismerhessem a Japán kultúrát, tradíciókat, ami a nyugati kultúrától még mindig teljesen független. Az utamat azért is tervezem ilyen hosszúra mert már akkor elgondolkodtam rajta hogy ha tényleg olyan az ország és az emberek mint ahogy hallottam akkor valószínűleg visszajövök hosszú távra. Amikor Kiotóba értem másfél hónap után már eldöntöttem, hogy mindenképpen visszajövök. Mindig is érdekelt a Japán kultúra, zene, történelem (főleg a feudális korszak), művészet, gasztronómia, filmek, zen kertek és az építészet. Nagyon szeretem Kurosawa és Kobayashi szamuráj korabeli filmjeit, ami felkeltette az érdeklődésem a szamuráj kardok, páncélok és kések iránt. Szinte párhuzamosan elkezdtem többet érdeklődni a Shinobi (Ninja), Geisha és a Kabuki művészetekről. Amikor véget ért a 3 hónapos utam, egyből azon kezdtem el gondolkodni, azon, hogy hogyan is tudnék visszamenni.
