A félelem bére

Tavaly többen is azt nyilatkozták, hogy „Prince” Naseem Hamed, a WBO, a Bokszvilágszervezet jemeni származású angol világbajnoka fél leendő kihívójától, a győztest megillető díszes övre többekkel egyetemben ugyancsak pályázó, az amatőrök között kétszeres Európa- és világ-, valamint 1996-ban Atlantában olimpiai bajnok Kovács Istvántól.Az 1997. november elsején a hamburgi Universum Box Promotion profi istállóhoz szerződött Kokó a Hansa-városbéli első mérkőzése utáni sajtótájékoztatón, 1997 decemberében – amikor pedig még nem bírta különösebben a számára idegen nyelvet – németül kijelentette, hogy „Ich werde Weltmeister”, azaz világbajnok leszek. Azóta is erre vár a fél – de az is lehet, hogy az egész – ország. A szerződéskötéskor, illetve azt követően a német „bokszcég” elöljárói többször is úgy vélekedtek, hogy Kokó körülbelül két év múlva, azaz 2000-ben világbajnok lesz. Nem lett, mert időközben kiderült, hogy a világbajnoki trónra a brit „Herceg” legyőzése révén lehet feljutni. Az tény, hogy a több mint hároméves profi pályafutása során történt egy s más, Kokó 19 mérkőzésen maradt veretlen, az azóta leégett Budapest Sportcsarnokban elhódította a WBC, a Bokszvilágtanács kisvilágbajnoki – nemzetközi bajnoki – címét, s a Ferencváros Üllői úti futballstadionjában Európa-bajnok lett. Ezek után mindenki biztos volt abban, hogy most már jöhet Hamed, meg kell szerezni az ő skalpját, ám Hamed és az ő menedzsmentje másként gondolta a folytatást.A ringben a győzelmei után önelégülten hátraszaltózó Hamed aligha fél, vagy netán félt a pályáját amúgy tudatosan formáló, a karrierjét körültekintően alakító Kokótól. Ráadásul amikor ez a feltételezés többször is elhangzott, illetve napvilágot látott a sajtóban, a profi ökölvívásban igazán otthonosan mozgó szakértők szerint akkoriban még nagy valószínűséggel erő- és szakmai fölényben volt a sikereit többnyire a La Manche csatornán túl arató versenyző. Ám ha azt feltételezzük, hogy Hamed megijedt az egyre erősebb és taktikusabb Kokótól, akkor sem a veréstől tartott.A pehelysúlyban hosszú ideje egyeduralkodó 26 éves Hamed és menedzsmentje alighanem sokkal inkább a vereség következményeitől tart(ott), attól ellenben érthetően. Egy nem is olyan régi kimutatás szerint eddigi viszonylag rövid pályafutása alatt (1995. szeptember 30-án Cardiffban Steve Robinson legyőzésével lett világbajnok) 24 millió angol fontot keresett. Ezt a hatalmas összeget elsősorban persze nem a villámgyorsan osztogatott pofonjainak, hanem a sikeres profi sportoló köré épített imázsnak, az óriási marketingmunka eredményének köszönhetően tudhatja a bankszámláján. Arról nem is beszélve, hogy a pénz az eltelt időszakban csak több lett. Ki az a laikus, dilettáns menedzser, promóter, impresszárió, aki hajlandó lenne megkockáztatni a nagy bukást, hagyná felelőtlenül lerombolni az évek során aprólékosan és gondosan felépített imázst? Talán senki. A Hamed-produkció bárhol, bármikor eladható, csaknem világszerte vevő rá a média, a tévétársaságok az Egyesült Államokban dollármilliókat fizetnek érte, míg a Kokó nevű terméket egyelőre nem is ismerik, s ha Hameden múlik, nem is fogják.Hamed éppen azt akarta és – gyanúm szerint – akarja jelenleg is megakadályozni, hogy a profi boksz világában az ő nevével párosítva vezessék be a jól fizető piacokon egyik legnagyobb, ha pillanatnyilag nem a legnagyobb ellenfelét. Hamed saját érdekében ezért még azt is vállalta, hogy lemondott a világbajnoki címről, csak ne kelljen találkoznia a nagy nyilvánosság előtt az elsősorban az ő gazdasági érdekeit sértő Kokóval, s ne kelljen osztozkodnia a busás hasznon. Amennyiben tudniillik létrejött volna a Hamed–Kovács mérkőzés, akkor e nagy izgalmakat kínáló összecsapásnak London, de akár Las Vegas is lehetett volna a helyszíne, az HBO tévécsatorna – dollár- vagy fontmilliókat fizetve a közvetítési jogokért – azonnal műsorára tűzte volna a meccset, csakhogy ebben az esetben jelentős részedés illette volna meg Kokót a befolyó bevételből, megjegyzendő, még veresége esetén is. Ha pedig Kokó győzött volna, akkor túl a magyar sportolónak jutó nagyobb nyereségen, a Hamed verhetetlenségéről szőtt mítosz szertefoszlik, s jelentősen csökkent volna az angol presztízse, ezáltal piaci értéke.Kokó január 27-én Münchenben a dominikai Antonio „Chelo” Díazzal mérkőzik a WBO világbajnoki címéért, s az előzetes esélylatolgatások alapján jobb vetélytársánál. Ám nem lenne meglepő, ha Hamed és Kokó soha nem mérkőzne meg egymással a világbajnoki címért. Miért is kereszteznék egymás útját fölöslegesen? Hamed „Herceg” akar maradni, Kokó király szeretne lenni – de alattvaló egyikük sem.