Jónyerék nyomdokaiba léphet

Két magyar tehetség játszotta a főszerepet a hétvégi ifjúsági asztalitenisz Top 12 viadalon Újvidéken: a lányoknál Póta Georgina, a fiúknál Zwickl Dániel diadalmaskodott. Póta ezzel Bátorfi Csila, Wirth Gabriella és Fazekas Mária örökébe lépett, akik valamennyien nyertek korábban ifjúsági Top 12-t, Zwickl viszont az első magyar, aki ezen a versenyen a fiúk mezőnyében aranyérmet vehetett át. A Németországban edző 16 esztendős asztaliteniszezőt sokan a nagy generáció – Jónyer, Klampár, Gergely – utódjának tartják.

- Asztalitenisz -

Nem ez az első sikere, amire sokan felkapják a fejüket, hiszen korábban a serdülő Európa-bajnokságon három aranyérmet nyert, és a sportágat kedvelők akkor kezdték megtanulni a nevét. Ezt a mostani győzelmet miként értékeli?
– Természetesen nagyon örülök, hogy győzni tudtam, de ez csak egy állomás a végső cél felé. A legfontosabb, hogy a felnőttek között is eredményes legyek. De még az idén is nagy feladatok várnak rám, ugyanis szeretnék kijutni a felnőtt Eb-re, illetve az év végén rendezik az ifi Eb-t, ahol jó lenne nyerni, mert ez az utolsó évem ebben a korosztályban.
– Nagy meglepetést okozott, amikor tavaly Németországba szerződött. Ilyen csábító ajánlatot kapott a Bundesligától?
– Csábító, de nem anyagi értelemben, hanem szakmailag. Egy évvel korábban is hívtak, de akkor még nem mentem, mert korainak tartottam. Németországban ideális körülmények között fejlődhetek, nagyon jó edzők és edzőpartnerek vannak. A másodosztályú Karlsruhéban játszom, de Ochsenhausenben élek és edzek. Ez a csapat második helyen áll a Bundesligában, kizárólag nagyon jó külföldiek szerepelnek a csapatban, akiktől rengeteget tanulhatok.
– Néhány éve azt nyilatkozta, hogy a tanulást annyira fontosnak tartja, amiért szükség esetén még az asztaliteniszezést is képes befejezni. Még mindig így gondolja?
– A tanulás roppant fontos, hiszen nem alapozhatok csak a sportra, mert bármikor közbejöhet egy sérülés. Most ugyan nagyon nehéz egyeztetni a kettőt, ezért magántanuló vagyok. Jelenleg is a vizsgáimra készülök, jövő héten pedig már Németországban kell játszanom.
– Miben kell még fejlődnie?
– Technikailag és fizikailag egyformán, azaz szinte mindenben.
– És mi az erőssége?
– A szerva és a tenyerespörgetés, valamint az, hogy fejben mindig rendezni tudom magamat. Jól rá tudok készülni a mérkőzésekre, és a tét inkább feldob, nem remeg meg a kezem.
– Mit érez, amikor a nagy elődökhöz: Jónyerhez, Klampárhoz, Gergelyhez hasonlítják?
– Nagyon hízelgő rám nézve, hiszen ők valamennyien világbajnokok voltak, és én ettől roppant messze vagyok. Az összehasonlítástól nem görcsölök, nem érzem tehernek, úgy fogom fel, hogy sokan örülnének, ha megközelíteném az ő eredményeiket.
– Mai napig jól emlékszem, amikor a tizenhét esztendős svéd Jan-Owe Waldner egy Szuperliga-mérkőzésen alaposan meglepte az akkori klasszisainkat. Hasonló meglepetésekre készül?
– Waldner, de Klampárék is zsenik voltak, nem szeretem magamat hozzájuk mérni. Ha kijutok a felnőtt Eb-re, talán sikerül egy-két meglepetést szerezni, éppen azért, mert nem engem nyomaszt majd a tét.