-ATLÉTIKA-
Szokatlan módon, csúcsformában kezdte az idényt, hiszen ritkaság, hogy egy atléta az év első versenyén már rekordot javítson.
– Számomra nem volt meglepetés, mert az edzéseken többször 19 méter fölött dobtam. Az alapozásom jól sikerült, de december elején betegség miatt ki kellett hagynom két hetet. Megijedtem, hogy kárba vész a sok munka. Sikerült azonban a kiesést pótolnom, még az ünnepek alatt is edzettem. Főleg a helyes technikát gyakoroltam, mert e nélkül lehetetlen stabilan 20 méter fölötti eredményt elérni.
– A stabilitás valóban fontos, mert tavaly májusban hiába dobott történelmi rekordot, nyárra visszaesett a formája, emiatt a világbajnokságra sem vitték ki.
– Valóban ellentmondásos évem volt. Varjú Vilmos három évtizedes rekordjának megdöntése nagy örömöt jelentett. Utána a magánéletemben is csúcsra jutottam, mert megszületett a kislányunk, Veronika. Ez megváltoztatta az addigi életemet, kissé elterelte a figyelmemet az atlétikáról. Kizökkentem a megszokott ritmusból, s ennek az lett a következménye, hogy bizonytalan lett a technikám, már nem tudtam húsz méter fölötti eredményt elérni.
– Ezek szerint a visszaesésének nem az volt az oka, hogy a felkészülés alatt szerzett erő a nyárra elfogyott?
– Hallottam én is ilyen véleményt, de ez nem igaz. Fizikailag erős voltam, júliusban például súlyemelésben jó eredményeket értem el az edzéseken. A szakvezetők bizalmatlansága azonban roszszulesett, a bajnokság előtt például közölték, ha 21 métert dobok, akkor sem visznek ki a világbajnokságra. Ennek még most is iszom a levét, mert Vágó Béla szövetségi kapitány ugyan megígérte, hogy a szövetség támogatja a felkészülésemet, de ő távozott, világbajnoki eredmény nélkül pedig anyagi segítséget sem kapok. A csúcsjavítás után beszéltem Héder Barnával, a szövetség elnökével, aki megígérte, hogy a január végi elnökségi ülésen bekerülhetek a támogatott atléták keretébe.
– Az újabb csúcs azt jelzi, hogy eddig anyagi segítség nélkül is jól sikerült a felkészülése.
– A tavalyi idényből tanulva, edzőmmel, Gerendás Istvánnal és Papp Istvánnal elhatároztuk, az idén a legfontosabb cél, hogy stabil húszméteres dobó legyek. Tehát nem az a fontos, hogy egyszer huszonegy méteres eredményt érjek el, hanem hogy sokszor húsz méter felett dobjak. Ezért a technikámon kellett javítani, mert hiába az erő, ha azt nem megfelelően használom ki. Szombaton úgy éreztem, hogy képes lehetek 20,32 méteresnél jobb eredményre is a fedett pályás idényben. De számomra fontosabb, hogy a március elejei bécsi Európa-bajnokságon eredményesen szerepeljek, mert ez megkönnyítené a helyzetemet és a felkészülésemet a szabadtéri idényre.
Magyar Péter egyedül maradt
