Tavasszal dől el a folytatás

A női párbajtőrvívás egyik legendás egyénisége Szalay Gyöngyi, aki már a szakág első versenyein is részt vett, 1989-ben nyert először csapatban világbajnoki címet, azóta hatszor állhatott a vb-dobogó tetején, de az olimpiai aranyérem hiányzik a gyűjteményéből, s elképzelhető, hogy ez az álom már nem is válik valóra. Az idei első Világkupa-viadalon, a Martini-kupán nem állt rajthoz.

-VÍVÁS-
Több mint két évtizede vívok, rengeteg sikerélményben volt részem, éppen ezért egy világbajnokság már nem tud annyira lázba hozni, hogy mindent alárendeljek a felkészülésnek. Ezért nem indultam a Martini-kupán, illetve a korábbi tájékoztató versenyen, és a következő válogatókon sem tervezem, hogy rajthoz állok – magyarázza a hiányzás okát a 34 éves tapolcai párbajtőröző.
– Ez elég meglepő, hiszen az új szövetségi kapitány, Szabó Bence jelölte a bővebb válogatott keretbe.
– Ez nagyon jólesett, és nem is szeretnék visszaélni a bizalommal, de senki nem kérdezett meg az idei terveimről, márpedig most az edzősködés a legfontosabb számomra.
– Ez azt jelenti, hogy szép csöndben befejezte a pályafutását?
– Erre nem tudok egyértelműen válaszolni. Egy olimpiai szereplés lehetőségéért még képes lennék sok mindenről lemondani. Vállalnám az ezzel járó szenvedéseket, nagyon jó lenne Athénban megkoronázni a pályafutásomat. De fogalmam sincs arról, hogy képes vagyok-e még úgy vívni, hogy helyem legyen a 2004-es csapatban.
– Mitől függ, hogy érez-e majd kellő erőt a felkészüléshez?
– Áprilisban vagy májusban elindulok valamelyik Világkupa-versenyen, s ha úgy érzem, hogy érdemes folytatnom, akkor a következő idényre felkészülök. Ahhoz, hogy Athénba eljussak, már 2003-ban is megfelelő eredményeket kell elérnem. Mindenesetre furcsa lesz újra elindulni egy nemzetközi versenyen, hiszen alig emlékszem rá, mikor vívtam utoljára a selejtezőben. Kiemeltként mindig csak a második napon léptem pástra, de a hosszú kihagyással ezt a kedvezményezettséget elvesztettem.
– Nem túl kockázatos egy verseny alapján dönteni a folytatásról?
– Lehet, de akkor nem az eredmény lesz a legfontosabb, hanem hogy mit érzek vívás közben. Ha csak kínlódom, és nem érzem a ritmust, és csak nyűg lesz a versenyzés, akkor inkább abbahagyom. Ha viszont örömet szerez a vívás, és úgy érzem, hogy képes vagyok még felvenni a versenyt a többiekkel, akkor feltétlenül folytatom.