A fehérvári cél ezúttal valós

A Videoton az a csapat, amelyik – hosszú évek óta – szebb és nagyobb reményekkel vág neki az idénynek, mint amilyet a realitás diktál. Tény, hogy tavaly augusztusban némileg más volt a helyzet, a rajt előtt ugyanis az akkori mester, Várhidi Péter finoman fogalmazva is kevéssé optimistán nyilatkozott az esélyekről. Az azt követő három-négy hónap őt igazolta, a Vidi ugyanis a szerény kilencedik helyről várja a folytatást, miközben az esztendő első napjától kezdve az egykori szövetségi kapitány, Bicskei Bertalan irányítja a felkészülését.

-LABDARÚGÁS-
Ha szókimondók vagyunk, leírhatjuk a székesfehérvári futballról, hogy évek óta nincs rend, a kilencvenes évek közepe, második fele óta kísérleteznek a klubnál. Hol új szakemberben látják a megoldást a vezetők, hol vadonatúj csapat megteremtésével foglalkoznak (miközben legalább egy csapatra való, tehetséges labdarúgó távozott a városból…), hol stadionrekonstrukciós terveket szövögetnek – az első írásos és műszaki rajzos emlék még 1996-ból származik –, miközben valahogy elvész a lényeg. A város labdarúgása, amelyre nem csupán ott, s nem is csak a megyében, de az egész országban büszkék lehettek akkor, amikor a Videoton meg sem állt az UEFA-kupa döntőjéig… Az új edző, Bicskei Bertalan természetesen nem szőhet ilyen terveket. A valóság azt a célt diktálhatja csupán, hogy az együttes maradjon első osztályú…
„Nem állítom, hogy minden rózsás és gondtalan volt, amikor megkötöttük a szerződést a vezetőkkel. A csapatnak valóban minden pontra szüksége lesz tavaszszal, ha el akarja érni a célját. Ezt mondom még akkor is, ha tudni való, hogy a múlt hét eseményei akár azt is sugallhatják, nem lesz kieső. Ezzel nem foglalkozunk, nem is szabad. Úgy várjuk a rajtot, hogy mind a tizenkét együttes végigjátszsza a hátralévő tizenöt meccset. Nem számolgatunk, futballozunk.”
Az elmondottaktól függetlenül Bicskeit megdöbbentették azok az állapotok, amelyek egyre gyakrabban és súlyosabban tapasztalhatók a magyar labdarúgásban, mert mint mondja, „minden egyes alkalommal, amikor külföldi munkavállalás után hazaérkezem, roszszabb, elkeserítőbb a helyzet. Döbbenetes, hol tartunk…”
A szakembernek azonban csupán az lehet – s az is – a fontos, miként tud majd helytállni a csapata. A múlt hét végi edzőmeccsek egyike, a Bodajk elleni biztosan nem kerül be az emlékkönyvekbe. A Vidi B 7-2-es vereséget szenvedett, amely mellett Bicskei nem megy el szó nélkül.
„Olyan játékosok kaptak helyet a csapatban, akiket nem ismertem. Próbajátékra érkeztek, elmondták, hogy ez és ez a posztjuk. Ez alapján állítottam össze a pályára lépő tizenegyet. Tragédia nem történt, csupán annyi, hogy ezekkel a futballistákkal – ami engem illet – nem kívánok szerződést kötni. Ettől függetlenül szégyen, hogy kaptunk egy hetest…”
A vezetőedző – aki ma már biztosan közlekedik a városban, kiismeri magát Fehérváron – tudomása szerint a klub jelenleg nem tartozik a játékosoknak. Ha ugyanis tartozna, „már szóltak volna a fiúk, ebben biztos vagyok…”
A csapat egyelőre még nem teljes. „Bízom benne, hogy napokon belül végleges lesz a keret, s mire hazaérkezünk a törökországi edzőtáborozásból, már tudom, kikre számíthatok. A középpályára feltétlenül kellenek új futballisták, hiányzik egy biztos középhátvéd is, sőt az lenne az ideális, ha minden poszton lenne két olyan futballista, aki verseng egymással a csapatba kerülésért.”